Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/1 AZ IPAROSODÁS HELYI ADOTTSÁGAI ÉS FELTÉTELEI

45 II. A KISIPAR II/l. AZ IPAROSODÁS HELYI ADOTTSÁGAI ÉS FELTÉTELEI Gödöllőn a gazdaság - történelmi értelmezésben - modern ágazatai, mint az ipar, a pénzügy és a kereskedelem, a XX. sz. első felében is még fejletlenek (voltak). A nagyműveltségű premontrei tanár, dr. Stuhlmann Patrik (a kormányzó 1940 nyarán a Magyar Érdemrend Középkeresztjével jutalmazta a községi, a helyi képviselő-testület egyik, 1938. február 26-án tartott közgyűlésén) - különösebb finomkodás nélkül, meglehetősen sommásan - fejtette ki: „Gödöllőn az ipar és a kereskedelem is jelentéktelen."

1 Tény, Gödöllőnek nem voltak ipari hagyományai, a jelenéről és a jövőjéről gondolkodók legtöbbje iskolaközponttá, turisztikai és üdülőhellyé fejlesztését tartotta elérendő célnak. Ennek a formálódó elképzelésnek a jegyében alakult (1932) idegenforgalmi bizottság, jelent meg világnyelveken a „Gödöllői Kalauz", s vették tervbe - a két világháború között még nagyközség besorolású, ugyanakkor járási székhely státuszú település - múltjának a megírását.

2 Gödöllőn hiányoztak a korabeli iparosodás elemi feltételei: az iparilag hasznosítható nyersanyag, a tőke, a szakmai kultúra, a piaci háttér, a megfelelő infrastruktúra stb. Az agrár-vidék karakterű község objektív adottságai, így pl. földrajzi helyzete, a fővároshoz közeli fekvése, a céhes előzményekből létrejött kisiparnak is inkább esélyt, ígérvényt jelentett, mint akárcsak relatív előnyt. Mi több, Budapest közelsége egyenesen relatív hátrányt is okozott a kisiparnak, merthogy reális választásként kínálta fel a fővárosban történő „bevásárlást", gyári tömegtermékekből. Azután, a helyi kereskedők, hogy üzletkörüket megtartsák, maguk is „felutaztak" a szebb és divatosabb árucikkekért, késztermékekért. Az iparosodás szubjektív feltételei között a település társadalmának szocioökonómiai adottságai és sajátosságai, a lakosság viszonylag alacsony száma és jövedelmi viszonyai, a kisjövedelműek tömege, szociális összetétele nem kedvezett az indusztrializációnak, sem egy kívánatos, fizetőképes, igényeket támasztó fogyasztói piac létrejöttének. A nagyközség, Gödöllő lakóinak száma időszakunkban 10-12 ezer Kovács István szíjgyártó, nyerges és bőröndös termékei egy kiállításon