Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS

V 33 A közhatalmi jogosultsággal és eszközökkel bíró helyi államigazgatás irányítói az ökonómiai problémákat gyakran rendészeti kérdésként értelmezték, s a háború alatt különösen nagy hajlamot mutattak azok erőszakos „megoldására". Számos, tipikusnak mondható eset valóságos tünetegyüttese volt a szóba került visszásságoknak. A GH a helyi gazdaság napi híreit, de például a település költségvetésének képviselő-testületi tárgyalását, a hozott döntéseket is, tisztességes terjedelemben ismertette.

6

6 A hetilap a maga irányzatos, elkötelezett pozíciójából szakszerűen szedte hírcsokorba, s gondosan kijelölt határok között kritikusan értékelte is a fővárosinál drágábbnak tartott helyi piaci viszonyokat.

6

7 Rendszeresen ismertette, s mintegy „széljegyzetelte" a képviselő-testület községgazdasággal kapcsolatos álláspontját és határozatait, pl. az adózásról, vagy éppen a finanszírozhatatlannak ítélt infrastrukturális terveket elodázó, elutasító döntéseit. „Hozta" a legjelentősebb cégek, pénzintézetek közgyűléseinek történéseit, valamint a firmák főbb mérlegtételeit. írt a gazdasági közélet jeleseiről, így a virilisekről. Azután, s 1938-tól az kivált feltűnő, hogy a lapban az ökonómiai racionalizmust is mindinkább kiszorítja a politikai irracionalizmus, így az egyre hangosabban, végtelenül változatosan és leleményesen „érvelve" hirdetett gazdasági antiszemitizmus. Ennek kapcsán foglalkozott azután a GH különösen sokat a gazdasági közéletben célzatosan terjesztett konfliktusokkal, a különböző társadalmi csoportok (érdekképviseletek, civil szervezetek) idevágó, s persze a GH szemléletével azonos vagy ahhoz közelálló nézeteivel és közérzetével. Ideje jöttekor a lap elkötelezettsége szerint tudósított az állami hadigazdaság általános és helyi jelenségeiről, az államigazgatás rendeleteiről és intézkedéseiről. Az ilyen tárgyú írások, rendszerint hírek, kommentárok szelleme és hangvétele - a körülmények kedvezőtlen alakulását tükrözve - mind harciasabb, fenyegetőbb és úgymond „ütősebb" lett. így azután a GH írásai akaratlanul is ráirányították a figyelmet a gazdasági közélet visszásságaira, fejletlenségére, aktuális és berendezkedés-specifikus akadályaira. Arra, hogy az anyagi világnak ez a szférája szenved a természetes válságciklusoktól, a hadi- és háborús terhektől, a hivatalos gazdaságpolitika (gazdaságfilozófia) jegyében alkalmazott praxistól, s a politika elsőbbségét valló nézetek gyakorlati következményeitől is. Társadalmi környezetének folyamatos irritáltsága, így a gazdasági szereplők különböző csoportjainak szembeállítása, kijelölt köreinek üldözése, a hivatali (adminisztratív) intézmények meghaladott gazdaságszemlélete, a közéletet eluraló általános nyugtalanság, súlyosbítva a községi (járási) politika személyi feltételeivel, kifejezetten károsan érintették, bénították a gazdaságot. Műfajilag a gazdaság egyszerű hírként, gyakran tájékoztató, orientáló írások témájaként került szóba. A GH oly módon tudósított a gazdaság helyi szektoraiban, köreiben és szervezeteiben történtekről, hogy ügyelt olvasóinak információs és ízlésbeli elvárásaira. Hovhannesian javaslatai mindig konkrétak és operatívak voltak. Kampányt indított, pl. egy új leány polgári iskoláért, a városközpont, az egészségház, az iparoskör, vagy éppen a községgazdaság hatékonyabbá tételéért, de egy új ravatalozó építéséért is, mert