Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/4 A BÜROKRATIKUS RADIKALIZMUS
30 ebből a világátalakulásból bármilyen áron kimaradhatunk, ugyanolyan könnyelműség volna annak feltételezése is, hogy a részvétel áldozatok vállalása nélkül történhetik." 52 A GH rendszerint jobbról előzte a politikai sztrádán közlekedőket. Az a többször megismételt fogadkozása, hogy a lap a kormányzás ügyében illetéktelennek tartja magát, azt jelentette, hogy a GH „ügybuzgóan" támogatta az egymást követő kormányok bel - és külpolitikáját, melynek középpontjában (befelé) a társadalmi, politikai stabilitás erősítése, kifelé pedig a békésnek remélt - feltételezett - területi revízióra való készenlét állt. A GH politikai vonala egyértelmű és világos volt. Megfelelt az uralkodó ideológiákban megfogalmazott céloknak és elveknek. Hangütését, orientációját (az újság) erkölcsi kötelességnek és nem politikai ténynek tekintette. Dicsekedett is vele, hogy a GH- nak jó híre van az országos jobboldali sajtóban; merthogy „magvas" világnézeti cikkeket lehet olvasni benne, s szüntelenül napirenden tartotta, magas hőfokon artikulálta, kiáradó örömmel köszöntötte a revízió valamennyi részsikerét. S valóban, az újságban például Romy (Romanyecz) Arisztid hosszabb írásban méltatta többek között a Társadalmi Egyesületek Szövetségét, Gömböst, gömbösi szellemben, stb. 5 3 A „nemzetpolitikai célokhoz" radikális módszereket választani sem restek oldalán tusakodott. Ezt manifesztálta például, amikor nagy szimpátiával és terjedelemben tudósított arról - a Kárpátalja egy részének visszacsatolását ünneplő - Imrédy-barát gödöllői tüntetésről, amelyet a közvélemény akár a Horthy - Bethlen vonallal való demonstratív konfrontációként is értelmezhetett. (Imrédy Béla, akkori miniszterelnök „csodálatos forradalma", „csodaszarvas" mozgalma a parlamenti politizálás felszámolásával, s német mintára szabott diktátori módszerek bevezetésével riogatott.) 54 Jóváhagyó egyetértéssel tudósított - tudniillik a GH - a sok gödöllői által megnézett budapesti „antibolsevista" kiállításról. Teret adott a nemzetvédelmi keresztesek proklamációinak. 5 5 A „zsidókérdésben" a GH egyenesen a lelkesedésig menő ügybuzgalmat mutatott; nagy jártasságot árult el az idők során felhalmozódott módszerekben. A közéleti rezdülésekre is hallatlanul szenzibilis szerkesztőség 1937-ben még cáfolta az Egyenlőség című felekezeti újságot, amely nyilasként hozta gyanúba, minősítette a GH-ot. Alig telt el egy -két esztendő és a GH az első vonalban küzdött az eleve létét is bűnnek hirdetett, szabad prédának tekintett „zsidóság" ellen, magyarázatul, demagóg szólamként legtöbbször a „19-es bűnbeesést" emlegették és szóba sem hozták a zsidóüldözés valóságos okait és indokait. Aki a lap hasábjain e témában megszólalt, a hivatalossággal azonosan érvelt. 5 6 Bőven merített az antijudaizmus kifogyhatatlan, és a modernkori politikai antiszemitizmus ugyancsak gazdag tárházából. Azt sugallta, sőt azt állította a vigtimizáció klasszikus szabályai szerint, hogy az üldöztetésükért maguk az üldözöttek a hibáztathatok. Az ennek igazolására szánt történeteknek, vádaknak azután nem volt se vége, se hossza, („záporoztak, mint a jégeső"): a zsidó kereskedők ügyeskedéseiről, a strómanságról, a „zsidók bosszújáról" (parkokban, pihenőkben volt padjaik eltűnte-
