Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
83 Egyedi vagy sorozat? erejével legitimált alapformák és textúrák megváltoztatását. Nincs helye - például - a műanyagoknak az alapanyagok között: „... a társadalmi érdeklődés népi iparművészeti alkotások és tárgyak ama sajátosságaira irányul, amelyeket a tömeges és sorozatos gyári termelés nem képes előállítani ... Melyek ezek a sajátosságok? Elsősorban is a népi iparművészeti alkotásoknak, tárgyaknak az alapanyagokhoz való viszonya, a megmunkálandó anyag lelkiismeretes és igen gondos kiválasztása, és a megmunkálási folyamat különleges módozatai. ... a népi iparművészeti alkotásoknak, tárgyaknak vissza kell tükröznie a múlt nemzedékeinek tapasztalatait ..." 1 3 A népi iparművészet alkotta tárgyaknak tehát mindenképpen illeszkedniük kell a népművészeti örökség kereteibe. Jóllehet az adott mű formálásában - amint arról szó volt - szerepet játszhatnak például technikai/kivitelezési újdonságok, illetve a formálásban megjelenhet egyéni hang is, a tárgy anyagi és tartalmi összképének fő vonalai nem térhetnek el a még oly változó és alkalmazkodó népi kultúra hagyatékként ránk maradt formavilágától. Amennyire jól feltárt napjainkra a népművészet - iparművészet - népi iparművészet kapcsolatrendszere, annyira tisztázatlan még az iparművészet egyik részének, az ipari formatervezésnek és a népművészeti örökségnek az egymáshoz való viszonya. A folklórtudomány definiálja ugyan a nexusát az ipari tervezéshez, és meglátja saját lehetőségét is a kapcsolatok elemzésében, ám igazából az ipari formatervezés annyira távol áll az egykori és mai „népművészettől", hogy kiesik a tervezési tevékenységi forma a folklorisztika érdeklődési köréből: „Ennek megfelelően iparművészetnek a hivatásos művészet bizonyos ágazatait nevezzük. Ennek egyik része a szorosabb értelemben vett ipari formatervezés (design). (Kiemelés az eredetiben.) Ezekkel a folklorisztikai kutatás nem foglalkozik, noha történeti előzmények, stíluspárhuzamok, kölcsönhatások elképzelhetők a folklór és e terület között." 1 4 Az iparművészet/népi iparművészet kettőse és az ipari formatervezés között nem a gyári sorozatgyártás, a piacra termelés, az alkotói és fogyasztói közeg és az individuum szerepe húzza meg a határvonalat, hiszen - mint arról fentebb szó volt — mind a két művészeti, illetve tervezési formát jellemzik ezek a fogalmak, hanem a „nagy szakadékot" a megvalósítandó cél mélyíti ki a formatervezés és a művészeti ágak között. 15 Az ipari formatervezés szakirodalma meg is adja azt a két kulcsszót, amely nagyon messze állítja a népművészeti, sőt az iparművészeti örökségtől is a gyári formatervezést: használati minőség (alkalmazhatóság); jövedelmezőség (vagy piaci képesség). 16 A fent leírtak alapján tehát e két fogalommal jelölhető cél idegen nem csak a népművészeti, hanem a népi iparművészeti tevékenységtől is. Jóllehet piaci igényeket kielégítő sorozatgyártás mind az iparművészetet mind a népi iparművészet nem elhanyagolható vonása, azonban ismételten hangsúlyoznám, hogy az elsődleges szándék, azaz a kulturális örökség megtartása nem engedi és engedheti meg, hogy éppen a megőrizendő 13 Kiss Ivor Sándor: A népi iparművészet célkitűzései. In: Varga Marianna — M. Szabó Mária Rózsa (szerk.): i.m. 142. 14 Voigt Vilmos, i.m. 157. 15 A mai napig kérdés, hogy az ipari formatervezés művészi folyamat vagy tervezőmérnöki munka-e? 16 Braun-Feldweg, Wilhelm: Ipar és forma. Budapest: Corvina Kiadó, 1978. 21.
