Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Őriné Nagy Cecília: A népművészet a gödöllői művésztelepen
71 Őriné Nagy Cecília: A népművészet a gödöllői művésztelepen Az 1901-ben megalakult gödöllői művésztelep mestereinek munkáiban találkozhatunk az európai művészet egészébe illeszkedő, a magyar népművészetre támaszkodó alkotásokkal. Az alkotók az általuk tervezett iparművészeti tárgyakon alkalmazzák a népi díszítőművészet elemeit, részt vesznek a néprajztudományhoz kapcsolódó gyűjtésekben, és a népművészeti tárgyak jelen vannak életük mindennapjaiban, ruházkodásukban, lakókörnyezetükben is. Alkotásaikon a népi motívumok a paraszti élet és a népi használati tárgyak nemcsak pontos vagy stilizált ábrázolásként szerepelnek, hanem életszemléletükkel, életfilozófiájukkal, szociális érzékenységükkel, művészetvallásukkal, tanításinevelési elveikkel összefüggésben is. Szabadi Judit szerint „az ő esetükben nem ráérzésről, a divatnak tett engedményről vagy a korral való szinte öntudatlan együttlélegzésről volt szó, hanem teoretikus megalapozottságú, tehát tökéletesen tudatos programról, mélységes elhivatottságról és pontosan körülhatárolt és iráyított szervezettségről".' Az iparművészeti tervekben vizsgálva a népművészeti hatást meg kell említeni Körösfői-Kriesch Aladár: Kalotaszegi asszonyok című kárpitját, ahol a szövés technikájának követése adja azt a geometrikus, síkszerű formálást, amelyből a kalotaszegi viselet díszítő elemeinek felhasználásával alakul ki a három nőalak. Nagy Sándor: Szénahordás (1911) című gobelinjén 2, Nagy Sándor a távoli, talán bakonyi lankák előterében, a négy ökör által húzott óriási szénásszekér síkszerű ábrázolásával, vonalritmusával, óriási stilizált virágokkal díszített bordűrjével enged bepillantást a falusi élet mindennapjaiba. A gödöllőiek művészetében életfelfogásában rendkívüli szerepet játszott a népművelés és gyermeknevelés, ennek szép példája Juhász Árpád: Matyó játékfigurák (1913. előtt), ahol matyó férfi-, női- és gyermekviseleteket, használati tárgyakat figyelhetünk meg a gyermekeknek készített fajátékokon. Több alkotásukon a magyar mondakörből, mesevilágból vették témájukat, és a népmesei, magyar mondavilágbéli környezetet a kor paraszti környezetének ábrázolásával tették hitelesebbé. 3 A veszprémi színház üvegfestményén - Nagy Sándor: A népművészet varázsa (1908) - is népmesei környezetben találkozhatunk a társadalmi csoportok megjelenítésével, előtérben juhokkal, szarvassal, háttérben szántó paraszt figurával. Az üvegablak ábrázolásában Gellér Katalin a grand art és a népművészet egységét látja. 4 1 Szabadi Judit: A magyar szecesszió története. Budapest, 1979. 108. 2 Magyar Iparművészet, 1911. 15. 3 Körösfői-Kriesch Aladár: Bábszínház, 1907 k. magántulajdon, Nagy Sándor: Toldi, 1917. Iparművészeti Múzeum, ltsz.71.185 4 Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep (1901-1920) In: F. Dózsa Katalin (szerk.): Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között 1873-1920. Budapest, 2004. 429.
