Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Sedlmayr Krisztina: Népművészet a polgári hétköznapokban
Népművészet ti polgári hétköznapokban 61 fényképet vagy valamely apró tárgyat helyeztek rá. A 19. század végének zsúfolt polgári otthonának kellékei között F. Dózsa Katalin a kalotaszegi kézimunkát is említi: „A falon, parkettán, pamlagon perzsaszőnyeg, esetleg plüsstakaró vagy falvédő, a férfiszobában medvebőr. Sok párna mindenütt, köztük a nyolcvanas évektől felkapott „kalotaszegi-ek". 1 6 Nádai Pál, a következő korszak nagy hatású modernista belsőépítészeti szakértője 1920-ban kiadott Az iparművészet története Magyarországon című munkájában önálló fejezetet szentel a népművészetnek, és egyben óva int a népi és népies tárgyak túlzott használatától. „ Talán másfél évtizede, hogy külföldi példára minálunk is gyűjtik a paraszthímzéseket... Gyűjtik magánosok is, akik azelőtt talán szégyelték volna úri lakásukba tenni a parasztszagú holmikat... Ezért látni ma annyi finom lakásban a kanapék és az ágyak felett, az asztalon és vitrinában még Németországban is sok-sok magyar parasztmunkát... De nem érezni-e, hogy ezek a hímzések itt a mi nagyvárosi lakásunk komoly levegőjében rabmadarak? A magyar paraszthímzések oda vannak gondolva a tarkavirágos, festett parasztládák közé, emberekre, akik nyíló kis kertekben, georginák és pünkösdirózsák között járnak, emberekre, akiknek lelkéből tisztán és szívesen fakadnak fel az érzések, ritmikusan a szavak... " I 7 A népi cserépedények, kosarak, faeszközök használata a polgári háztartásban is általános volt. A Nemzeti Múzeum háztartás-gyűjteményében bőségesen találunk erre példát. Gyűjtéseink során a polgári lakások kamráiban, - mely a megőrzés szempontjából a parasztház padlásának megfelelője - gyakran bukkanunk népi tárgyakra. Használatuk során eredetüknek nem volt nagy jelentősége, egyszerű, olcsó eszközei voltak a konyhai munkának, tárolásnak. A polgári háztartás bőséges vászonigényét, melyből a több tucatnyi lepedő, cselédágynemű, törölköző, konyha- és kenyérruha, kéztörlő, zsák és zacskó készült, részben a paraszti háziszőttes adta. (A család használatára szánt hímzett ágynemű, az ebédlőben használatos abroszok, terítők a századelőn rumburgi vászonból vagy damasztból készültek.) A néprajzi irodalom a kalotaszegi bodorvászon kapcsán gyakran említi annak városi megrendelésre való készítését. Volf Irma 1894ben felvett kelengyeleltára tanulságos például szolgálhat. A füzetnyi precíz jegyzék egy középpolgári háztartás teljes induló felszerelését tartalmazza. Az Irma édesanyja által beszerzett kelengye mennyisége és minősége is megfelel a korabeli háztartási tanácsadókönyvekben javasoltaknak. A paraszti eredetű tárgyakat inkább csak valószínűsíthetjük egy—egy megnevezés mögött, s első sorban az analógiák, azaz a polgári háztartások ismeretében azonosíthatjuk őket. Házi szőttes vászonból készült a háztartás piros csíkos rétesabrosza, 12 darab piros csíkos kenyérruha, a 12 darab cselédeknek szánt vászontörülköző és a 12 pohártörlő. A leltár megemlít még két kékfestő kötényt és „katrincát", a Kötények rovatban - természetesen a cselédek számára. „Népi" tárgyakat sejthetünk néhány puhafa eszköz és berendezés: lisztesláda, „teknyő", gyúródeszka, vágódeszka, főzőkanál stb. megnevezése mögött. A leltár tartalmaz egy összefoglaló 16 Magyar Művészet 1890-1919. Szerk.: Aradi Nóra, Budapest 1981. 109. 17 Nádai Pál: Az iparművészet Magyarországon, é. n. 137.
