Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Farkas Zsuzsa: A népi életkép tradíciója a magyar festészetben
44 A népi életkép tradíciója a magyar festészetben 44 nek az osztrák művészetben nem volt hatása, Hollósy Simon müncheni magániskolájának stílusát is meghatározta. 1885-ben készült Tengerihántás című képének témája behízelgően anekdotikus, de stílusa újszerű. Az állami elismerés is erősítette Hollósy stílusának hatását a müncheni kolónia magyar művészeire. A finom naturalista művek a hangulatok, lelkiállapotok megragadását tűzte ki alapfeladatának. A téma elmélyült lélektani megközelítését érzelemteli, de szemérmesen visszafogott hangulatfestés jellemzi. Ezek a paraszti életképek a hangulati szimbolizmus újszerű, modern példái. 4 2 3. A feltett kérdésre Lyka Károly is választ ad. Egy művész származása nem elegendő ahhoz, hogy tanulmányai után az életkép műfaja mellett maradjon. Feszty Árpád, Koszta József vagy Nyilassy Sándor paraszti származásának példája is mutatja, hogy sokféle értelmezés alakult ki a festményeken, amelyet a művész személyisége alakított. Lyka Károly a Munkácsy tanítvány Tornyai Jánosban, a hódmezővásárhelyi festőben látta meg az ősi művészösztönt, a drámai életkép műfajának feltámadását. Tornyai nem kívülről szemlélte az alföldi embert, mint a legjobb szolnoki művészek: Bihari Sándor és Fényes Adolf, hanem benne élt. Egyes művészeknél a paraszti élethez puszta kíváncsisággal való közeledés azt eredményezte, hogy az életképben a tárgyias megfigyelés dominált. Tornyai a falusi, tanyasi élettel együtt élt, belülről látta ezt a világot. Ez a helyzet merőben új képtémákat eredményezett, mutatja ezt Juss című 1904-ben készült főműve is. E kép sajátos, eddig nem ábrázolt élethelyzetet tesz hangsúlyossá. Tornyai életképeit ma azért tartjuk kiemelkedőnek, mert eltávolodva a drámai hatás ábrázolásától egyre könnyedebb előadásmóddal ezernyi, kiváló vázlatban rögzítette a körülötte lévő alföldi világot. 4 3 4. A negyedik válasz a gödöllői művésztelep. Ujabban a művészkolóniát úgy határozták meg, mint a népművészet újrafelfedezésének vallásos jellegű kultuszhelyét. A telep művészei az élet és a művészet egységének helyreállításában reménykedtek, a népművészetben ennek az elveszett egységnek a letéteményesét látták. Az irodalmi népábrázolás is két alkotói típust különít el: az egyik reflektál a népire, a másik azonosul vele — a kétféle attitűd a művekben is jól kimutatható. A gödöllői művészek a tiszta forrást megtalálva, eggyé akartak válni vele. Nemcsak áhítatosan felmutatni meditativ és nem színpadi szépségüket, mint tette Ferenczy és Hollóssy, hanem azonosulni velük. A paraszti léttel való teljes testi és lelki azonosulást jelentette ruháik viselete is. A paraszti viselet jelmezként való használatát Ausztriában a Stájerországot kormányzó János főherceg kezdte el, aki 1817-ben stájer vadászöltözékben festette le magát Peter Krafttal. Ké42 Sármány-Parsons Ilona: A modern magyar festészet megszületése. In: F. Dózsa Katalin (szerk.): Az áttörés kora. ... i. m. 340. 43 Lyka Károly: Festészeti életünk a milleneumtólaz első világháborúig. Budapest, 1983. 86-88.
