Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
90 Egyedi vagy sorozat? A termékeik értékesítése a komoly művészi és egyben a már vázolt anyagi értékük miatt nem volt könnyű feladat. A művészetfilozófiai célok (a preraffaelita gondolat: tömegekhez eljuttatni a művészileg igényes tárgyakat) nagyon messze estek a mindennapi kereslet anyagi lehetőségeitől. Éppen ezért - az említett árjegyzék terjesztésén kívül — a szőttesek megfelelő értékesítési formája az árverés volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyarországi piacnak a 20. század elején messze nem volt olyan felvevőképessége, hogy tartós külső (állami) támogatás nélkül a szövőműhelyhez kapcsolódó művészek és az ott dolgozó tanulók megélhetését biztosítsa. 3 6 1907 januárjában átgondolt koncepcióval fordul Körösfői-Kriesch Koronghi Lippich-hez. A telep „termelésének" kibővítéséről szól: „Nekünk mindenek előtt annak a lehetőségét kell megteremtenünk, hogy munkálkodásunkban terjeszkedjünk. ..." Ám úgy látom, hogy ugyanezen levél második felében az előállítási költségek leszorítása mellett a Körösfői-Kriesch művészetfilozófiájának óvatos változását, alakulását is nyomon követhetjük: „Mert azt az egyet kell Neked mindenek előtt szemügyre venned, hogy technikai tekintetben mi homlokegyenest ellenkezésben vagyunk Dékáni 3 7 öcsém vállalkozásával: neki kevés hely kell, egy pár varrós tű s készen vett, aránylag minimális mennyiségű anyag. - Nálunk mindez a legnagyobb szerepet játsza. Sok hely, igen tágas helyiség - az anyagnak nagy, tömeges mennyisége — s végül, a leglényegesebb, az anyag festése. Mindez oly kollácziót kíván - a mellyel szemben Dékáninak semmi munkája nincsen. Mivel pedig mi e nélkül meg nem lehetünk s szegény ország lévén - ezt az alkalmat a helyes megindulásra csak most, egyetlenegyszer kaphatjuk meg - fontoljuk meg még egyszer nagyon jól, hogy mit cselekszünk." 3 8 Jóllehet a termelésbővítést megint csak állami támogatással tudja elképzelni, de Körösfői-Kriesch az egyeditől fokozatosan lép a nagyobb volumenű megrendelési lehetőségek teljesítési feltételeinek kiépítése felé. E fordulat előzményként említhetjük magának Krieschnek más jellegű munkáit is, hiszen művészeti tevékenységét nem csak festői, grafikai munkák, hanem bútortervek is fémjelzik. Az általa elkészített garnitúrákon felismerhető Körösfői azon törekvése, hogy a berendezés célszerűségét, formai puritánságát és használhatóságát megőrizve, új elemekkel, magyaros díszítő motívumokkal lássa el a bútorokat. Ezeken a berendezési tárgyakon a leegyszerűsített vonalvezetés párosul a szecessziós díszítőelemek alkalmazásával. Hasonló törekvések fedezhetők fel a gödöllőiként is emlegetett Thoroczkai Wigand Ede (1870-1945) tervezete garnitúrákon is. Bár a gödöllői tervek alapján megvalósult berendezési tárgyak előállítása még kézműipari jellegű, de a bútorok már magukon viselték azokat a vonásokat, melyek a „tömeggyártás" (inkább sokszorosítás) 36 Ld. ehhez társadalmi háttérelemzésként: Hanák Péter: Magyarország társadalma a századfordulón. In: Hanák Péter (főszerk.): Magyarország története 1890-1918. /-//. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988. 403-516. 37 Dékáni Árpád (1861-1935?): iparművész, rajztanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter csipkevarró tanfolyamok szervezésével bízta meg. E szervezői munkával indult el a magyar háziipari mozgalom. 38 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1907. január 19. OSzK, Kézirattár, Levelestár
