Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
86 Egyedi vagy sorozat? A gödöllői törekvések szerteágazó szálaiból ez a vonal az, amelynek megvalósítása tulajdonképpen ellentmond a telep alapvető célkitűzésének. Azaz a gépi előállítás elidegenedését felszámolni akaró kézi gyártás, a preraffaelita kézművességhez való visszatérés, a tolsztojánusi egyszerű, természetes életmód éppen a tömegességnek mond ellent. Hiszen, írja Körösfői-Kriesch: „... az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni. ... Ráteszi hatalmas alkotó kezét sivár otthonunk minden egyes tárgyára s abba művészetet lehel." 2 4 Körösfői-Kriesch Aladár művészetfilozófiai elképzeléseinek alappillérei és a gyakorlati céljai közötti szembenállás hosszú évekig megmaradt. Körösfői-Kriesch az iparművészet-népművészet kapcsolatában elsőrendűnek vélte a népművészeti technika megtartását, és a kézművesség beemelését az iparba. „Kriesch ... csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy csak a kézművesipari technika alkalmazásával lehet létrehozni művészi ipari termékeket." 2 5 Ám a telep vezetője fokozatosan felismeri, hogy egyedi darabokkal nem éri el „nevelő" céljait (minél nagyobb közönséghez eljuttatni alkotásaikat), illetve anyagilag sem tudja a művészcsoportot eltartani. A gödöllői művésztelepnek azonban volt egy olyan tevékenységi területe, amely a lehetőségeivel ugyan nem szolgálhatta tömegigények kielégítését, de az e területen született alkotások vásárlóinak számát már növelni tudta. Ezeket a törekvéseket elsősorban a szövőműhely jelenítette meg. A gödöllőiek Gelléri Mór (1854-1915) és Pulszky Károly (1853-1899) gondolataival egyetértettek: „A háziipar kérdéskörét áttekintve, felismerték abban a kapitalizálódás okozta válság negatív hatását, de belátták az ipari fejlődés elengedhetetlen szükségességét, még ha az a termékek művészi minőségének visszaesésével jár is. A versenyképes nemzeti ipar támogatását szorgalmazó Iparvédegyleten belül pl. Gelléri Mór a nemzeti ipar, háziipar megmentését és egyfajta manufakturális szintre való fejlesztését, mint a modern gyáripar elembertelenítő, szociális és erkölcsi hatásait kiküszöbölő megoldást ajánlotta." 2 6 Ahhoz, hogy egy, a századelőn alakuló művésztelep több példányban állíthassa elő alkotásait — a már említett („kvalitatív") tervezőtevékenység mellett - több („kvantitatív") feltételnek is együttesen kellett jelen lennie: 1. Megbízható, hosszú távú anyagi bázis. 2. Sok munkáskéz. 3. „Majdnem" biztos, stabil megrendelések (Id. az egyes pontokat részletesen alább). Ezeknek a feltételeknek, amint fentebb említettem, Gödöllőn a szövőműhely volt képes teljes mértékben megfelelni: „...mivel a telep szinte minden iparművészeti ágazatban folytatott kísérletei közül a művészi tervezőmunka, a manufakturális kivitelezés és nagyobb arányú értékesítés összefonódását, folytonosságát a szövéssel kapcsolatban sikerült kialakítaniuk." 2 7 24 (Körösfői-)Kriesch Aladár: Ruskinról s az angolpraerafaelitákról. Budapest: Műbarátok Köre, 1904. 30. 25 Jurecskó László: 1982. 21. 26 Sármány Ilona: A népművészet értelmezése a századforduló művészeti közgondolkodásában. Ethnographia. LXXXVIII. 1977. 1. 103. 27 Gellér Katalin - Keserű Katalin, i.m. 89.
