Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Bellák Gábor: Népművészet és háziipar
68 Népművészet és háziipar 68 „Gyűjti a régi és műbecsű népipari termékeket és azok motívumainak fölhasználásával száznál több háziiparost is foglalkoztat, hogy új szükségleti czikkeket állíttasson elő. Szerb, román, bolgár és egyéb határőrvidéki népek sajátos, eredeti munkáiból valóságos kiállítást tart és az aranynyal dúsan hímzett ruhák, főkötők, kötények, vásznak és egyéb holmik némelyike szinte ritkaság számba megy."" - írta róla a kortárs ismertető. Hasonló tevékenységet folytatott özv. Guttmann Jakabné és fiai szőnyeggyára szintén Nagybecskereken. A város legnagyobb gyára az Első magyar torontáli szőnyeg- és butorszövetgyámevű, 1895-ös holland alapítású részvénytársaság volt. Kézi és gépi szőnyegeket egyaránt gyártottak a bútorkárpitok mellett. Magyar— és Horvátországban csaknem mindenhová eljutottak termékeik, s ezen kívül Ausztriába és Amerikába is. 250 munkásából 100-an háziiparosok voltak. Kb. 100 főnyi háziiparos dolgozott a Grünbaum- és Guttmann-féle gyárakban is, de tipikusan háziipari vállalat volt Német-Eleméren Láng Nina 250 háziiparost foglalkoztató üzeme. Itt, Német-Eleméren kezdte, majd a nagybecskereki gyárban folytatta tevékenységét Kovalszky Sarolta, ki később a gödöllői művésztelepen töltött be fontos szerepet. Kovalszky Gödöllőre költözésében meghatározó mozzanat volt, hogy a gyár 1902 végén csődbe ment. Az Iparművészeti Társulat a miniszernek írt felterjesztésében a gyár megmentését kéri, de bizonyos, hogy nem jött miniszteri segtség, hiszen a gyárat 1903-ban Dungyerszky Lázár vette meg, aki folytatta a hasonló jellegű, inkább szerb, román és bolgár népművészettel rokon szőnyegek gyártását. Torontál-megye jó példa arra, hogy a háziipari jellegű tevékenységet az igazán nagyipari méretekben működő gyártás is integrálni tudta, igaz, ez is csak ideig óráig. Az Izabella Háziipari egyesület Szervezetileg a legtovább működött, s tevékenységében is a leginkább szervezett és művészi programjában is a legkövetkezetesebb alakulatnak az Izabella Háziipari egyesület tekinthető. Az Izabella főhercegnő védnöksége alatt 1894-ben megalakult egyesület alapját Hollósy Mária Pozsony, Trencsén és Nyitra megyében gyűjtött, többszáz darabos hímzésgyűjteménye képezte. Hollósy 1892-ben telepedett le Czifferen, s itt kezdte el tanítványaival a régi népi és úri hímzések életre keltését. Izabella főhercegnő már 1893-ban rendelt ilyen hímzéseket a czifferi iskolából. Gyermekeit ilyen magyaros ruhákban járatta, s megszervezte a termékek külföldi érétkesítését is. Az egyesület megrendelői között találjuk a belga, francia, spanyol hercegnőkön kívül Erzsébet királynét is. A millenniumi kiállításra Hollósy Mária régi mintákat követő tervrajzai szerint készült darabokat küldtek. Ilyen híres darab pl. az a miseruha, amit az egyesület Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlott, s ami a királyi pár ajándékaként került a budai Mátyás templomba 1896-ban. Az Izabella-egyesület sikerét nemcsak a főhercegnő népszerűségének és jó kapcsolatainak köszönhette. Az 11 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, 1911.
