Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Bellák Gábor: Népművészet és háziipar
64 Bellák Gábor: Népművészet és háziipar „A bazárban különösen a szönyegipar foglalja el a főhelyet és a kalotaszegi varrottas, gyönyörűek a selyki arany és ezüst hímzések. Hát még az özvegy Csereyné régi hímzései! Pompás asztalneműeket mutat be a sepsiszentgyörgyi szövőgyár (s emellett milyen bámulatosan olcsó minden). Disznód hatalmas pokrócokat produkál, Fogaras ízléses szíjgyártó munkát, Bánfihunyad és Gyergyószentmiklós a legpraktikusabb iparral áll ki, a legleleményesebb gyermekjátékokkal. Azért nevezem ezt a legpraktikusabb iparnak, mert minden kijöhet a divatból, még a kalotaszegi varrottas is, de a gyermekeknél örökké kelendő lesz a játékszer. Van itt minden de minden, amiből pénzt lehet csinálni. Torda és Kolozsvár a fazekasmunkáival excellái, Brassó a posztójával, Zsobok a márvány dísztárgyaival. De nemcsak ruházkodik az ember, hanem a test belső része is megkívánja a magáét. No, ebben is elég a válogatni való. A szegény embernek ott van a csíkszeredai fenyővíz, az ínyencnek a tordai pogácsa, a gyergyószentmiklósi sajt, a Székely Miklós-féle kolozsvári konyak, mely messze leveri a Keglevichét." 1 - Mikszáth Kálmán írt így 1887-ben a városligeti Iparcsarnokban megnyílt erdélyi bazár kapcsán. Mindaz, amit Mikszáth Erdély színes kínálatából felsorolt, a korszak szóhasználatában mind a háziipar körébe tartozott. A háziipar a századforduló gazdasági, oktatási, etnográfiai írásaiban olyan feltűnő gyakorisággal bukkan fel, hogy némi önkénnyel a korszakot akár a háziipar korának is tekinthetnénk. A népművészet felfedezése és az úgynevezett magas művészetbe történő integrálása szempontjából pedig a háziipar divatja egyenesen meghatározó jelentőséggel bírt. 2 A háziipar: gazdasági és művészeti értelmezések Nos, ami a legfeltűnőbb, hogy már maga a fogalom — háziipar — használata is mennyire eltér a korszak egyes gondolkodóinál. Sőt, ha a a századforduló háziiparral kapcsolatos írásait, tanulmányait, összefoglalásait olvassuk, egyre inkább az az érzésünk, hogy az egésznek csak részben van köze ahhoz a jelenségcsoporthoz, amit ma népművészetként tartunk számon. A háziipar ugyanis elsősorban gazdasági fogalomként jelent meg a korabeli közbeszédben. A háziiparnak ez a tágabb, elsősorban gazdaságtörténetileg megalapozott jelentése azt a széleskörű, a gyáripari 1 Mikszáth Kálmán: Erdély Magyarországon, 1887. In: Cikkek, tárcák! A. kötet 2 Jelen előadás egy korábbi tanulmányom átdolgozott változata: Bellák Gábor: A historizmus és a szecesszió népművésze fölfogása. In.: Eri Gyöngy - O. Jobbágyi Zsuzsa (szerk.): Lélek és Forma. Magyar Művészet 1896-1914, Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, 1986. 21-26.
