Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Farkas Zsuzsa: A népi életkép tradíciója a magyar festészetben
46 A népi életkép tradíciója a magyar festészetben 46 A népművészet nem más, mint a művészi élettörvények egyszerű, tiszta eredménye, valójában tanítómester, amellyel új művészi életritmust hoznak a modern életbe. A művész sokat idézett gondolata az, hogy a népművészetet termékenyítő forrásnak tartja. Körösfői-Kriesch Ego sum via, Veritas et vita (1903) című részvét-képe Diódon készült. A művészcsoport tagjai a fiától búcsúzó festőt és annak látomását veszik körül, a paraszti közösség tagjai a háttérben állnak, onnan figyelik az eseményeket. Gellér Katalin a gödöllői művészek fellelhető műveiben elkülönítette az életkép megjelenésének különböző fázisait. A művészek tanuló éveikben szorosan kötődtek az akadémiai életkép hagyományhoz, ezeket az 1900 körül készült műveket jól ismerjük. A későbbiekben készültek olyan képek, amelyeken a népéletből vett jelenetek szecessziós ornamentikával, dekoratív keretben jelentek meg. A vezető mesterek műveiben a népi életkép ábrázolás következő fokozata a további stilizálás, dekorativitás növekedése. Körösfői-Kriesch Három gyermek (1905) című képén jól láthatjuk, hogy a tengerparton játszó gyermekek látványa a népviseleti ruhákban az élet egyszerű, megrendítő szépségét hangsúlyozza. A Műcsarnok 1905-ös tavaszi kiállításán mutatta be Körösfői-Kriesch Templomozás Kalotaszegen című művét, amelyben az egyszerű vasárnapi jelenet hatását fokozza a dekoratív ritmus. Ez a motívum a Saint Louis-ban rendezett világkiállítás díszkapujának pannóján is visszatér stilizált formában. „Szimmetrikus elrendezésben, dekoratív vonalritmusba fogva jelennek meg a nőalakok, stilizált fácskákkal váltakozva."- idézi Gellér Katalin azt a pillanatot, amikor a hagyományosan gyűjtött népi életkép transzformálódott a magas művészet színpadán. 5 0 Körösfői hatására Undi Mariska lett a népi életkép dekoratív megjelenítője, ő ragaszkodott a kialakult eszményeihez leghosszabban, következetesen. Az első azonosulását mutatja az a fénykép, mely 1900 körül készült a gyűjtési utak egyikén, 50 Gellér Katalin: Újítás és tradícióvállalás. In: Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2003. 19.
