Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Farkas Zsuzsa: A népi életkép tradíciója a magyar festészetben
A népi életkép tradíciója a magyar festészetben 33 értelmű és a szürke egyhangúságot jelentő „mindennapi élet" festészeti ábrázolásának német-osztrák idilljét az 1820-as évektől a kispolgári közösség alakította ki. 5 Ha a színházi látványvilág, a színpadtervek ábrázolásainak feldolgozása teljesebb lenne, akkor jobban lehetne értelmezni az életképek felépítését is. Alapvető probléma, hogy az írott szövegek és azok színpadi és képi megjelenítésének kapcsolatai, összefüggései teljesen feltáratlanok. 6 Az életkép akadémiai jellegzetessége a színpadszerűség, amely megköveteli a kiemelt pillanat megmerevítését, így a művek állókép jellege, a cselekvésmentesség dominál. Az életkép műfajt társadalmi rétegződés alapján szokás felosztani, megkülönböztetve arisztokrata, polgári és népi életképet. Érdemes ezeket külön választani, hiszen jól elkülönülő problémákkal találjuk magunkat szembe. A nevettető népies figurák ábrázolása az irodalomban az 1840-es évektől átalakult és amint komolyan vették a népi alakokat, az ironikus bemutatás is elmaradt. 7 A reformkori gondolkodásban népies az, ami tárgyát és előadását tekintve is illedelmes, naiv és tiszta. A magyar irodalomban Csokonaitól kezdődően kulturális harc zajlott a népi nyelv és jelenségvilág beszélhetővé, vagyis szalonképessé tételéért. 8 Itt pusztán utalni szeretnék a népies és pórias terminusok kritikai harcára Petőfi költészetének korabeli értelmezésében. Medgyes Lajos 1846-ban azt vallotta, hogy a nép közé kell mennie a művésznek, hogy annak a bölcsőjéből emelje fel a „nemzeti költészetet"és majd a művészetet is. 9 Az életkép műfaja német-osztrák területen két irányban hódított azonnal: az oktatásban és a műkedvelő festésben. Ennek Zádor Anna szerint két oka volt, az egyik a formai oldalról megközelítve az, hogy látszólag könnyű szerkezetű és előadású műfajjal van dolgunk. A másik ok a tartalmi oldal, mely szerint e képek kapcsán szembesülni kell azzal, hogy az ábrázolt tárgy önmagában is lehet jelentős és érzelmeket keltő. Művészi minőségtől függetlenül a magyar, cseh, lengyel, horvát, román népi életkép tárgyában is empátiát vált ki. 1 0 A 19. század közepének leglényegibb gondolata a nemzet erejére utalt. A művészet históriai és életképi jelenetek kiemelésével segített kialakítani a nemzeti tudatot és identitást. Az életkép a Közép-Európában kibontakozó „nemzeti festőiskolákban"Áttételesen is fontos szerepet kapott, ez közvetítette legjobban a nemzeti sajátosságokat, ezzel együtt a nemzet ősi, romlatlan 5 Alltagsidylle in der Malerei des 19. Jahrhunderts. Mit einer Einfuhrung von Karl Ude. München, 1978. 6. 6 Bieltischka-Scholtz Hedvig: Színházi jelenet- és szerepkép. In: Szabó Júlia - Széphelyi F. György (szerk.): Művészet Magyarországon 1830-1870. Budapest, 1981. 107-114. 7 Milbacher Róbert: Pandora szelencéje. In. Szálybély Mihály (szerk.): Mesterek és tanítványok. Budapest, 1999. 451-471. 8 M i Ibacher Róbert: „... Földben állasz mély gyököddel..." Budapest, 2000. 18. 9 Milbacher 1999 i. m. 461. Minden számottevő reformkori kritikus, esztéta, szerkesztő megfogalmazta véleményét a népiességről, a szerző kiválóan mutatja be az elméletek azonos gyökereit. 10 Zádor Anna: Az életkép. In.: Szabó Júlia - Széphelyi F. György (szerk.): Művészet Magyarországon 1830-1870. Budapest, 1981. 94-97.
