Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban
202 Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumbati 202 hímzésminta pedig már mind későbbi könyvéhez, füzeteihez készült tanulmányait jelenti. Hagyatékának nagyobb részét a Gödöllői Városi Múzeum vásárolta meg. A Néprajzi Múzeumban fellelhető nagy mennyiségű viseletábrázolás, akvarellek azonban, ha nem is a legkiforrottabb alkotások, de mindenképpen eleget tesznek a viseletrészletek felismerhetőségének, hiteles ábrázolásának. Az alkotásokon azonban többnyire nem az élmény frissessége, hanem bizonyos „újrarajzolás" látszik. Csak feltételezés, hogy némelyik munka korábbi rajzának utánérzése. A vízfestéket már-már úgy használja a művész, mint a temperát szokás, mivel az akvarell nem alkalmas apró részletek megfestésére. Ettől függetlenül a vázlatkészítés, a helyszíni gyűjtés, a legtöbb rajzon, vízfestményen (például mezőkövesdi sorozatán is) felfedezhető, ugyanis a teljes alak mellett egy-egy részlet, arc- vagy kézmozdulat, viseletdarab, hímzésminta látható a mellé írott nevekkel, megjegyzésekkel. Név szerint „szólítja meg" modelljeit, így például Kisjankó Borit is. Minden bizonnyal a „Kincsesláda" füzeteihez készültek a Néprajzi Múzeum Rajztárában őrzött akvarellek (az 1920 és 40 közöttiek, például X. 1. Mezőkövesdi vőlegény, 2. Mezőkövesdi menyasszony). Ezt írja a művész: „A magyar népi művészet matyó kincses ládájából most 22 eredeti kompozíciót és 400 egyes díszítőformát ajánlok fel a magyar szépség kedvelőinek és tanítómestereinek." Itt a bevezetőben hivatkozik Szabó Árpád földművelési miniszterre, de főként Kisjankó Borira, akinek köszönetét fejezi ki „eredeti népi mintáiért s az összes matyó formák hiteles neveinek közléséért, mellyel gyűjtő feladatomat megkönnyítette." 3 4 Természetesen az „összművészeti" elv, amelyre a gödöllőiek törekedtek, így Undinál is ez volt az alapgondolat, e múzeumi anyagból nem derül ki. 3 5 Munkáinak egy része (gondolok itt enteriőrterveire, bútor- és textilterveire) természetesen nem is tartozott a Néprajzi Múzeum gyűjtőkörébe, más része pedig elveszett, vagy ismeretlen helyen van. 3 6 Iparművészeti terveivel, viselet-és divatrajzaival, sőt írásaival együtt éppen a művész sokoldalúságát tapasztalhatjuk, amely a népművészet tudományos igényű feldolgozásának igényével párosult. Ilyen jellegű munkáinak elemzése, értékelése valójában még várat magára. Körösfői-Kriesch Aladár népművészetről valló írásait, magas szintű elméleti megállapításait itt nem idézem, mivel a Néprajzi Múzeum sem rajzát, sem szöveges megfogalmazását nem őrzi, viszont a Juhász- és az Undi-kép árnyaltabbá tételéhez éppen az itt őrzött rajzi vagy kéziratos anyag járul hozzá. 34 Mezőkövesdi Hímzés. Magyar Kincsesláda X., 1948. 35 Undi Mária főbb kitüntetései: 1903: St. Louis-i világkiállítás, bronzérem (Lindner Manóval); 1906: Milánói nemzetközi kiállítás, díszoklevél és aranyérem; 1913: állami pasztell-díj, 1914: Magyar Képzőművésznők Egyesülete, egyesületi ezüstérem; 1916: a Műbarátok 1000 koronás díja; 1925: állami könyvillusztráció-díj. Gellér Katalin: Undi Mariska In: Óriné Nagy Cecília (szerk.): Undi Mariska gyűjteményes kiállítása a Gödöllői Városi Múzeumban. Gödöllő 1996. 36 Horváth Hilda: A karácsonyi kiállításoktól a Kohner-kollekcióig. A gödöllőiek müveinek bekerülése az Iparművészeti Múzeumba. In: Gellér Katalin — G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2003. 123-128.
