Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban
196 Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumbati 196 anyagára is, a gödöllőiek közül ő törekedett leginkább a gyűjtésre, és fel is használta a viseleteket, a motívumokat, főként iparművészeti munkáiban. 1 8 A múzeumba két lépcsőben kerültek tőle tárgyak és alkotások, amelyeket akkor még közös törzskönyvbe jegyeztek be: (1913 és 1917—18). A leltározás minden esetben jóval későbbi. 1 9 A Művészeti Krónika az 1912. évi Nemzeti Szalonban faragó Gézával közösen rendezett tárlatról szólva is mezőkövesdi munkásságát említi elsőként: 1914-ben bekövetkezett halálakor a Magyar Iparművészet megemlékező sorainak írója is életének ezt a korszakát emeli ki. Juhász életműve a Malonyay kötetekhez készült rajzai révén is jelentős lenne, ezt azonban ezt kiegészítik a más célból készült néprajzi megfigyelések, épületfel mérések, s nem utolsó sorban iparművészeti munkái, finom vonalú grafikái és festményei. Ez utóbbiakból jóval kevesebb, mint illusztrációs munkáiból és kevésbé vagy szinte alig ismertek. Témájukat tekintve részben önálló viseletábrázolások, részben pedig életképszerű jelenetek, melyeknek közös vonása, hogy néprajzilag hitelesek, tehát dokumentum értékűek. Életképek, festmények, illusztrációk, tanulmányok: mint a „krónikás szerep" betöltői: „Hazatérés a mezőről" 1911 (olaj, vászon 88 x 100 cm, R 10607). Mezei munkából alkonyatkor hazatérő matyó viseletű párt ábrázol, az előtérben mezei virágok. A magyar festészet több korszakából hozhatnánk példákat, amelyek a témával, a kompozícióval párhuzamosak. „Mezőkövesdi körkép" című alkotása é.n. (olaj, vászon, 95 x 320 cm, R 10605): ezen a méreteiben is szokatlan, hosszú képen együtt van a település minden korosztálya, így a korabeli viselet teljes egészében tanulmányozható rajta. A kép egy-egy részlete, a felnőttek és gyermekek kisebb-nagyobb csoportjai a társas kapcsolatokról is sokat elárulnak. Az egyes figurák változatai fellelhetőek a művész tusrajzaiban és festett fafiguráiban. A Nemzeti Szalon 1913-as Tavaszi Tárlatán mutatták be a leltárkönyvben „Mezőkövesdi vásár" című, 1913 (olaj, vászon. 90 x 145 cm), a szakirodalomban „Dunnavásár" címmel publikált festményét (R 10604). Ez a kép a legjobban komponált, arányaiban, színeiben is legösszefogottabb munkája. A háttérben apró házak látszanak, az előtérben a címadó téma. A festménnyel nagyjából egy időben vagy később készíthette Kóris Kálmán (1878-1967) azonos témájú fényképfelvételeit, amelyeket a Herman Ottó Múzeum fotógyűjteménye őriz. 2 0 Ügy látszik, hogy a színpompás viseletek, az élénk színű karton ágyneműhuzatok festőisége, a figurák és a tárgyak szerkezeti összhangja más korabeli művészre is hatással volt. Erre példa Helbing Ferenc (1870-1958) 18 Mezőkövesdi konferencia előadása, 2003: „Modellek és műalkotások. Juhász Árpád Mezőkövesden". Juhász Árpád festett fafiguráinak jegyzéke közölve In: Lábadi Károly (szerk.): .. csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői művésztelepen. Kiállítási katalógus, Gödöllő, 2004. 65-68. 19 Az 1913/1983 közös törzskönyvi számon vegyes anyag szerepel. Sajnálatos tény, de ma már tudománytörténeti adat, amely egy, a dr.Bátky Zsigmond által 1920. márc. 24-én írott levélből derül ki, hogy az 1917-ben 3390 koronáért megvásárolt tárgyakat csak részben fizették ki özv. Juhásznénak. A tartozás azonban nem a múzeumot, hanem Semayer Vilibáld akkori osztályvezetőt terhelte, aki még 1920-ban is 200 koronával adós volt. NMI 34/ 1920. Értesítés az Igazgatóságtól Juhász Árpádné tárgyai ügyében.) 20 A fotóra Viga Gyula hívta fel a figyelmemet. A Hclbing-grafika: Magyar Iparművészet 1914, 475. 385. kép
