Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele)
185 Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához tradíció megörökítéséért és népszerűsítéséért. Maga természetesen a legnagyobb ünnepeken sem öltözik matyóba, ugyanakkor részéről elvárás a lokális paraszti társadalom felé, a közösnek vélt kulturális örökség, hangsúlyosan látványos elemeinek megőrzése. Olykor kimutatható, hogy ez a vékony réteg maga is mennyire kétarcú a település társadalmi, szociális gondjainak és látványos ünnepi kirakatának megítélésében." Az elmúlt két évtizedben alapvető tanulmányok születtek arról, hogy a népművészet felfedezése milyen szerepet játszott a magyar nemzeti kultúra konstruálásában, s hogy a 19-20. század fordulójának művészeti útkeresései milyen módon merítették témájukat a hagyományos kultúra, különösen a népművészet világából. 1 2 A matyóság ebben a vonatkozásban is kiemelt figyelmet kapott, s elsősorban a gödöllői művésztelephez kötődő alkotók munkáiban jelent meg a színpompás matyó népviselet. A gödöllőiek vezéregyénisége, Körösfii-Kriesch Aladár - bár a népművészethez való vonzódásában Kalotaszeg dominált - éppen úgy megfordult és dolgozott Mezőkövesden, mint Nagy Sándor, Mihály Rezső, Undi Mária és Zichy István, vagy a matyósághoz legmélyebben kötődő Juhász Árpád. Vagyis a legjelentősebb gödöllői alkotók mindegyikének életművében megjelent a matyó élmény, s műveik hozzájárultak a matyó tradíció megismertetéséhez. 1 3 Amíg a másutt országos nevet szerzett alkotók - különböző művészeti elképzelések alapján - a matyó népművészet országos megismertetésében vállaltak jelentős szerepet, Dala Józsefi 1901-1985) és Takács István (1901-1985) tevékenysége azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert műveik - a matyóság népszerűsítése mellett - a helyi matyó identitás, a közös kulturális örökség megőrzésének irányába is hatottak. Dala Sárváron született gimnáziumi tanárként beszármazott Mezőkövesdre. A matyóság életkörülményeivel és kultúrájával foglalkozó írásai mellett, Mezőkövesd településrészleteiről, mindennapjairól és ünnepeiről hangsúlyosan a díszes viseletről készített alkotásai máig jelentős kohéziós erőt képviselnek Mezőkövesd kulturális életében. Takács István a Matyóföld szülötte volt, summás gyerekből emelkedett a matyóság festőjévé. 1932-ben készítette el nagyhatású freskóját a mezőkövesdi Szent László templomban Mezőkövesdi úrnapi körmenet címmel, amiben a pompás népviseletbe öltözött vallásos matyóságot a hit magasságába emelte. E mellett 11 Fügedi Márta i. m. 2001. 39—45., Dala József - Erdélyi Tibor: Matyóföld. A híres Mezőkövesd. Budapest, é. n. 12 Hofer Tamás: Paraszti hagyományokból nemzeti szimbólumok - adalékok a magyar nemzeti műveltség történetéhez az utolsó száz évben. Janus VI. (1989) 59-75., Nagy Veronika: A nép művészetének keresése. In: Lábadi Károly (szerk.): „...csak néztem és gyönyörködtem". Népművészet a gödöllői művésztelepen, Gödöllő, 2004. 7-18., Őriné Nagy Cecília/ Népművészeti témák a gödöllői művésztelepen. In: Lábadi Károly (szerk.): „...csak néztem és gyönyörködtem". Népművészet a gödöllői művésztelepen. Gödöllő, 2004. 24—28. 13 Fügedi Márta i. m. 1997. 141-160., Lásd még: Fügedi Márta: A gödöllői művésztelep ésamatyó népművészet. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXII. 1994. 417M28., Gellér Katalin: Az Undi testvérek Gödöllőn. Gödöllőiek, szentendreiek. Studia Comitatensia 10. (1982) 35-40. Szentendre., Sáfrány Zsuzsanna: „A matyóviselet dekoratív szépségéről". Juhász Árpád rajzai a Néprajzi Múzeumban. Gellér Katalin - G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901—1920. Gödöllő, 2003. 150-153., G. Szabó Zoltán: Egy tudományos és művészi pálya kérdőjelei. Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2003. 154-159.
