Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése

160 Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése Mezőkövesdre költözött. 3 4 Festményein, grafikáin, fajátékain egyaránt megelevenedik a matyó nők jellegzetes, harangalakú szoknyája (höndörgő), a sátoros és csavarítós kendő, a gazdagon hímzett kötény (sure), és a férfiak horgolt csipkével ellátott, szer­telenül hosszú és bő ujjú inge. A művészi alkotómunka nála néprajzi hitelességgel párosult, művein a viseletdarabok és motívumok valósághű ábrázolása látható. Ahogy erdélyi útjai során, majd később a Dunántúlon, Juhász Árpád a Matyóföldön is számos épületet, utcarészletet megörökített, viseletrajzokat azonban kizárólag Mezőköves­den készített. Útjai során viseletdarabokat is beszerzett. Ezek nagy része férfiingekről levágott ingujjdarab, melyek megkönnyítették a motívumok pontos, hiteles rögzítését. A gödöllői művésztelep tagjai közül egyedül Juhász Árpád vett részt Malonyay Dezső a palóc nép művészetével foglalkozó kötetének munkálataiban. Gömör és Heves me­gyei tájképei szerepelnek a kötetben. 3 5 Zichy István 1906-ban járt először Mezőkövesden. Egy kalaposmesternél szállt meg, és szándékában állt, hogy kerékpárral a környék többi települését is bejárja. Így jutott el Tardra és Szentistvánra, majd egy baráti társasággal Novajban időzött. Két évvel később Visken a palóc viseletről készített tanulmányrajzokat. 3 6 Ugyancsak 1906-ban és 1907-ben készített Mezőkövesden épületrajzokat Med­gyaszay István, majd 1910-ben viseletrajzokat Mihály Rezső. 3 7 Körösfői-Kriesch Aladár mezőkövesdi útjaira Koronghi Lippich Elekkel folytatott levelezésében talá­lunk utalásokat. 1910 tavaszán családja és több gödöllői művész társaságában utazott Mezőkövedre, majd 1916-ban újra visszatért oda. 3 8 Undi Mariska már a század első éveiben megjelentetett olyan divatrajzokat, melyben a matyó népművészet elemei tűnnek fel, 3 9 s ahogy Zichy István, ő is ellátogatott a szomszédos Tardra, melynek népviselete hasonló, de nem azonos a mezőkövedi népviselettel. A művésznő a palóc népviseletnek is kiváló ismerője volt, 1920 után számos tanulmányrajzot készített a színpompás kazári népviseletről, de a Nógrád megyei Hugyagon és a Heves megyei Egerszalókon is járt. Itt jegyzem meg, hogy a gazdasági-társadalmi és történelmi körülmények következ­tében az Alföldön nem alakultak ki reprezentáns népművészeti központok, azonban a tanyák világa és az életmód jellegzetességei mint téma, már a 19. század közepétől fel­lelhetők a képzőművészek nép-nemzeti törekvéseiben. 4 0 A gödöllői művésztelep tagjai közül Zichy István, Thoroczkai Wigand Ede és Undi Mariska merített az alföldi hagyo­34 Sáfrány Zsuzsa: „A matyó viselet dekoratív szépségéről" Juhász Árpád rajzai és festményei a Néprajzi Mú­zeumban. In: Gellér Katalin - G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2003. 150-153. 35 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete V. Budapest, 1922. 36 Keserű Katalin i.m. 1993. 153. 37 Gellér Katalin - Keserű Katalin i.m. 1987. 143. 38 Körösfői-Kriesch Alaldár levelei Koronghi Lippich Elekhez. Gödöllő, 1910. március 24., április 2., Mezőkövesd, 1916. április 25., Vác, 1916. július 4. OSZK, Kézirattár, Levelestár 39 Fügedi Márta i.m. 1997. 51. 40 Bővebben ld.: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest, 1985.

Next

/
Oldalképek
Tartalom