Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése
156 Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése lapján látható. 1 2 A címlaprajzon kívül Körösfői-Kriesch Aladár számos torockói rajzzal látta el a kötetet. Ezek nagy része népviseletet, lakásbelsőt és bútorokat ábrázoló alkotás, melyek közül csupán kettő maradt fenn eredetiben: a címlapon szereplő fiatal lány és egy cserépkályha rajza. 1 3 Undi Mariska szintén a századforduló első éveiben, diódi tartózkodása idején jutott el Torockóra. 1901 nyarán egész családjával Diódon tartózkodott, 1 4 1902-ben pedig a Magyar Iparművészeti Társulat olcsó karácsonyi emléktárgyak készítésére kiírt pályázatán torockói kislányok rajzával díszített dobozzal szerepelt." A már említett Malonyay-kötetbe ugyancsak egy 1902-ben készült rajza került be, mely torockói utcarészletet ábrázol. Wigand Ede 1905-ben járt Torockón, Körösfői-Kriesch Aladár kíséretében, s a falu szépsége - jól tudjuk - egy előnév felvételére ösztönözte. 16 Az első kalotaszegi út 1903-ban Körösfői-Kriesch Aladár, Koronghi Lippich Elek és Edvi Illés Aladár közös kirándulása volt, ekkor Bánflyhunyadon, Körösfőn, Nyárszón, Zentelkén, Meregyón és Magyargyerőmonostoron jártak. 1 7 Körösfői-Kriesch Aladár ekkor készítette el azokat a viselet- és épületrajzait, amelyek nemcsak a Malonyay-kötetben, hanem egy rövid írás kíséretében a Magyar Iparművészet hasábjain is napvilágot láttak. 1 8 Egy évvel később, 1904 nyarán már szervezett keretek között folytak a kötet munkálatai. Edvi Illés Aladár és Körösfői-Kriesch Aladár mellett már a gödöllőiek közül Undi Mariskát, Juhász Árpádot, Zichy Istvánt és Medgyaszay Istvánt is Kalotaszegen találjuk. Undi Mariska kályhacsempe rajzaival járult hozzá a kötethez. A csempék motívumait négy faluból (Mákó, Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor, Inaktelke) gyűjtötte össze, de Darócon és Bogártelkén is megfordult, ahol faragott utcaajtókat és templomi székeket rajzolt. 1 9 Gyűjtőútjáról nem csak rajzokkal, hanem tárgyi emlékekkel tért haza. Bogártelkéről ékesen faragott kapatisztítókat, Mákóról sulykokat és egyéb használati eszközöket hozott magával. 2 0 A művésznő élete során többször is visszatért Kalotaszegre, különösen az 1920-as években, amikor több tucat színes tanulmányrajzot készített 12 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete II. Budapest, 1909. 13 Körösfői-Kriesch Aladár: Torockói fiatal lány, 1897, tus, akvarell, papír, 345x240 mm. Magántulajdon; Körösfői-Kriesch Aladár: Torockói kályha, 1905, akvarell, papír, 441x295 mm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: 1909-2914 14 Visszaemlékezések. Kézirat. Magántulajdon 15 Magyar Iparművészet 1902. 113—114. A torockói kislányok rajzával díszített dobozt egy év múlva közölte a folyóirat. Magyar Iparművészet 1903. 36. 16 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghi Lippich Elekhez. Torockó, 1905. szeptember 27. OSZK, Kézirattár, Levelestár 17 Edvi Illés Aladár és Körösfői-Kriesch Aladár levelezőlapja Koronghi Lippich Elekhez. Körösfő, 1903. júl. 24. Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghi Lippich Elekhez. Körösfő, 1903. augusztus 10. OSZK, Kézirattár, Levelestár 18 (Körösfői-)Kriesch Aladár: Mit jelent hát a kalotaszegi művészet. Magyar Iparművészet 1903. 250-258. Az írás néprajzi jelentőségéről ld. Nagy Veronika i.m. 2004. 8-9. 19 Rajzai a Magyar Iparművészet c. folyóiratban is megjelentek. Undi S. Mariska: Kalotaszegi kályhacsempék és utcaajtók. Magyar Iparművészet 1904. 215-225. A cikk néprajzi jelentőségéről ld. Nagy Veronika i.m. 2004. 10-11. 20 Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum Gyűjteményei. Budapest, 2000. 56., 338.
