Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
G. Merva Mária: Apostoloskodás a népművészet körül. A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében
152 A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében Körösfői-Krieschék népművészetfelfogása egészen más volt, mint a hivatalos, történeti szemléletű népmítosz, amit Koronghi Lippich, Malonyay képviselt. A hivatalos ideológia célnak tekintette a magyarságot, s a népművészetben rejlő etnikai, faji specifikumokra helyezte a hangsúlyt, Körösfői-Krieschék pedig tisztán esztétikai alapon közelítettek a népművészethez, egyszerű, tiszta, átlátható művészetformáló elveit tartották megőrzendőnek és mintának. A népművészet megmentésének ilyen esztétizáló kultúrmissziója található Körösfői-Kriesch írásaiban is és műveiben is. Bár a gödöllőiek népművészetszemlélete különbözött a hivatalos felfogástól, ennek ellenére KörösfőiKrieschék nem határolódtak el a Koronghi Lippich képviselte ideológiától, mert az nem veszélyeztette a saját felfogásukat és az elhatárolódás nem állt érdekükben. A népművészetben megtalált díszítőművészet, az ornamentális szemlélet elismerésében és dicsőítésében talált egymásra a hivatalos kultúrpolitika és a gödöllői kolónia. A találkozás kölcsönös megelégedésére szolgált mindkét félnek, a hivatalos kultúrpolitika felhasználta új elméletéhez a gödöllőiek tevékenységét, azok meg nagy megbízatásokhoz, jelentős munkákhoz jutottak e kapcsolat révén. Bár a gödöllőiek munkásságának későbbi megítélésében negatív szerepet játszott ez a felhőtlen kapcsolat a hivatalos szervekkel, noha Körösfői-Kriesch Aladárnak a népművészettel kapcsolatos írásaiban semmilyen elvi engedmény, kompromisszum nem fedezhető fel, kizárólag az öntörvényű művész felfogása, nézete fogalmazódik meg. Körösfői-Kriesch Aladár teljesen európai, modern módon gondolkozott a népművészet szerepéről a 20. század elején. Véleménye szerint Magyarország egy új kulturális fázis előtt áll, a nemzet fennmaradása attól függ, hogy képes-e eleven, élő, nemzeti kultúrát produkálni. Szemlélete mentes minden nacionalizmustól, a magyar kultúrát nem állítja szembe más népek kultúrájával, nem gondolja azt, hogy a magyar kultúra magasabbrendű lenne, mint a többi nép kultúrája, de fontos szerinte, hogy a nemzeti kultúrának egyéni színezete, íze, zamata, tendenciája legyen. „A fajok eme egyéni kultúrái azután az emberiség nagy kultúrájának harmóniájába olvadnak össze." 22 A magyar művészek feladata, hogy a régi helyett az új kultúrának megfelelő új művészetet adjanak úgy, hogy ugyanakkor megőrizzenek a régiből annyit, amennyit lehet. Példának azt hozza fel, hogy amikor a svéd zsidó családból származó, iskoláit Franciaországban végző Belmonte Leo a gödöllői szövőműhelyben elkészítette az első magyar gobelint, akkor egy darab nemzetközi kultúrát hozott ebbe az országba. Körösfői-Kriesch úgy véli, hogy ugyanilyen módon végez ő is kulturális munkát, amikor a gödöllői szövőlányokat nemcsak arra tanítja meg, hogy miként kell az öltőfonalat a láncfonalba kapcsolni, hanem arra is, hogy miként kell egy színeiben és vonalaiban harmonikus, azaz művészi szőnyeget előállítani. Az így előállított szőnyegek képezik a hidat a kihalásra ítélt népi művészet és a kialakulóban lévő új művészet között. 2 3 Körösfői-Kriesch Aladár és a gödöllőiek sok ilyen hidat építettek fel. 22 (Körösfői-)Kriesch Aladár: Művészetéi művelődés. Művészi Ipar, 1906/1. 3. 23 Uo. 3.
