Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
G. Merva Mária: Apostoloskodás a népművészet körül. A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében
150 A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében volna barbárnak" - kiált fel elragadtatottan. Majd érzékletes leírását adja a női viseletnek: „Figyeljük meg, hogy mint simul az ing a törzs idomaihoz, s miképpen vannak az ujjak beillesztve, jelezve a karok különállását a testtől! Mily gyönyörű lesz ennek következtében a karnak minden mozdulata. Az elöl felhajtott szoknya, a >muszuly<, lendületes vonalában miképpen adja meg a medence rajzát, a szoknyák sokasága nem csinál felfordított tölcsért a nőből, hanem a lábak mentén leomolva, harmonikusan zárja be a silhouette-et, míg a piros csizma megadja a keleties nuance-ot az egész viseletnek." 1 8 Elméleti fejtegetéseit ezek a tapasztalati megfigyelések még hitelesebbé teszik, jól érvelnek megállapításai mellett. 5. Autochton jellegű. A parasztok évszázadokon át ugyanolyan körülmények között éltek, életmódjukban, körülményeikben alig változott valami, így a művészetük is állandó, ugyanazon a formanyelven beszél, s „ez a modern, elnemzetietlenedett világpolgár előtt csak újabb bájt kölcsönöz neki" - jegyzi meg Kriesch. A kalotaszegi népművészet autochton jellegét, örök időktől való létezését sugallja Ady Endre A Kalota partján (1914) című verse is: Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi nap. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves Es tarkaságban annyi nyugalom Es fehér és piros és viritó-sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhitók. Papi-beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül. Mily pompás vonulások a dombon. Óh, tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom. Mit kezdjen a népművészettel a modern művész? A kultúra alap fokmérője az, állítja Körösfői-Kriesch, hogy hogyan tartja fenn a folytonosságot, hogyan örökíti apáról fiúra. „És mondhatom, egy nép kultúrképességének éppen az a legbiztosabb fokmérője, hogy mennyire érzi át a munka egyik generációról a másikra való folytonosságának a lehetőségét." A Gallén-Kalela Axeli művészetéről című cikkében arról ír, hogy a magyarság ezer évvel ezelőtt a keresz18 Uo. 255.
