Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

G. Merva Mária: Apostoloskodás a népművészet körül. A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében

146 A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében A művésztelep 1920-ig tartó időszakában az iparművészet helyzetéről, jövőjéről, szerepéről írták a legtöbb cikket, de a magyar népművészettel is sokat foglalkoztak, különösen Körösfői-Kriesch. Koronghi Lippich Elek formálódó kultúrpolitikai koncepciója s az annak szolgálatába állított Malonyay-féle gyűjtés és mozgalom tette szükségessé, hogy Körösfői-Kriesch részletesen kifejtse a véleményét a népművészetről. A kultúrmisszió előzményei Kriesch Aladár 1890-től járt Erdélybe, Diódra és Tövisre, ő vitte oda Nagy Sándort, majd Belmonte Leót. A gödöllői művészek rendszeresen jártak néprajzi tanulmányutakra Mezőkövesdre is, különösen Juhász Árpád gyűjtött ott sok motívumot,,Aladár azonban el volt már jegyezve Kalotaszeggel, ide, ha el is jött évenként, szerette is a bundás-szőrös öregeket, de a túl cifra kargalegényeket, meg a még cifrább asszonyfélét nem találta elég stílusosnak."

4 Kalotaszeg azonban másokat is elbűvölt, főként Gyarmathy Zsigmondné tevékenysége nyomán valósággal divatba jött ez az erdélyi tájegység, főként az építészete és a népviselete.

5 Feltehetően a világméretűnek mondható érdeklődés hívta fel Koronghi Lippich Elek figyelmét is, s úgy gondolta, hogy az eredeti, hamisítatlan népművészetet, amelyet a kialakítandó új művészetpolitika középpontjába kívánt állítani,

6 Kalotaszegen kell keresnie. Ezért ment el oda személyesen két barátjával, Körösfői-Kriesch Aladárral és Edvi Illés Aladárral 1903 nyarán. A Magyar Iparművészet novemberi számában összegezték kalotaszegi élményeiket, tapasztalataikat, amit a két Aladár rajzai és Koronghi Lippich Elek fotói illusztráltak. Ebben a kalotaszegi lapszámban programot hirdettek, a programbeszédet Koronghi Lippich Elek és Körösfői-Kriesch Aladár írta. Ilyen előzmények után meglepte Körösfői-Kriesch Aladárt, hogy A magyar nép művészete című kiadványsorozatot, ami Koronghi Lippich Elek új művészetpolitikájának legfőbb megtestesülése lett, Malonyay Dezsőre bízta a minisztériumi szakreferens. „Nem tudván az előzményekről és Malonyay cikkét sem olvasván - írja KörösfőiKriesch 1904. június 18-án Koronghi Lippichnek -,

7 kissé meglepetésszerűen ért tegnap az a fait accompli, mellyel szemben állottam. Megvan az a rossz természetem, hogy mindenre aludnom kell egyet, míg tisztán tájékozódom. Ez megtörtént azóta, megírom hát neked véleményemet, bár félek, hogy el foglak vele szomorítani. Csak futólag bocsátom előre, hogy talán a szöveg megírására nem Malonyayt kellett volna választanunk. O a legrafináltabb dekadens, ki sokkal szerelmesebb saját - különben elég ügyes - talentumába, semhogy meg tudjon alázkodni egy nemzet elementáris, 4 Nagy Sándor: Eletünk Körösfii-Kriesch Aladárral. Gödöllő, 2005. 132. 5 Kresz Mária: A magyar népművészet felfedezése. Ethnographia, 1968. 1-36., Fejős Zoltán: Népművészeti divat a múlt század végén és a századelőn. In: HoferTamás (szerk.): Népi kultúra és nemzettudat. Budapest, 1991. 6 Jurecskó László: K. Lippich Elek — a hivatalos művészetpolitika irányítója — és a gödöllőiek. In: Ikvai Nándor (szerk.): Gödöllőiek, szentendreiek (művészettörténeti tanulmányok). Studia Comitatensia 10. Szentendre 1982. 9-32. 7 Körösfői-Kriesch Aladár levele Lippich Eleknek. Gödöllő, 1904. június 18. OSzK Kézirattár, Levelestár