Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Büky Virág: Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány. Népzenekutatás a 20. század eleji Magyarországon

128 Büky Virág: Népzenegyűjtés vagy népzenetudomány. Népzenekutatás a 20. század eleji Magyarországon „Azok a zeneszerzők, akik a múltban (tudatosan vagy ösztönösen) nemzeti zenei stílust akartak létrehozni, hazájuk paraszti vagy félparaszti zenei termékeiben kerestek inspirációt. Alkalomszerűen felhasználták ezeknek az elemeknek egy részét (...) s kisebb vagy nagyobb szerencsével beillesztették mindezt egyéni stílusukba. (...) Mindez [azonban] egészében nézve a dolgokat, nem túlságosan befolyásolta e zeneszerzők általános stílusjegyeit." „A mi esetünk, modern magyaroké, egészen más. Mi megéreztük a parasztzene hatalmas művészi erejét, annak legérintetlenebb formáiban - azt az erőt, amellyel útnak lehet indítani és ki lehet fejleszteni egy olyan zenei stílust, amelyet még legapróbb elemeiben is áthat ennek a tiszta forrásnak éltető ereje."

1 E néhány mondatban, melyek Bartók 1944-ben, az American Hungarian Observer számára írt „Hungarian Music" című írásából valók, élete legfőbb művészi, zeneszerzői célkitűzését fogalmazta meg: a népzene, vagy ahogyan ő nevezte, a parasztzene alapján egy olyan új egységes és specifikusan magyar zenei stílus megteremtését, amelyből „ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből". E romantikusnak tűnő programhoz azonban Bartóknál már igen korán tudományos érdeklődés, sőt komoly tudományos munka (népzenegyűjtés, majd később népzene rendszerezés) is társult, ami kulcsszerepet játszott saját stílusának megteremtésében. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy zeneszerzői hitvallását, kompozíciós céljait sok esetben éppen a tudományos igényű, népzenei tárgyú írások ars poeticának is beillő részleteiben fogalmazta meg. Az „igazi magyar" műzene megteremtésének terve először akadémiai tanulmányainak végén, 1901 táján ötlött fel benne, ugyanis a millennium utáni függetlenségi hullám idején felerősödő, a művészet minden ágában jelentkező, valami specifikusan „magyar" megteremtésének vágya Bartókot is magával ragadta. „Teljes magyarságot akart - emlékszik Kodály — a nyelvtől a ruháig."

2 Ebben a 19. századi eszméket követő romantikus nemzeti nekibuzdulásban persze még nyoma sincs a későbbi tudományos alapokon nyugvó stílusalkotásnak. Első nagyobb szabású magyar témájú kísérlete, az 1903-ban írt Kossuth szimfónia csak címében és programjában magyar. Az erős Strauss hatást mutató műben a magyar elem csupán egzotikus szín, dekoráció az amúgy nyugat-európai minták szerint készült szimfonikus letétben. Kodály szavaival: „Tragikus, hogy a magyar függetlenség szózatát német zenei 1 Bartók Béla: „Magyar zene."In: Tallián Tibor (szerk.): Bartók Béla írásai I. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1989, 185., Első kiadás: „Hungarian Music." American Hungarian Observer (1944. június 4.), 3. és 7. 2 Kodály Zoltán: folklorista Bartók." In: Bónis Ferenc (szerk.):Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek. nyilatkozatok II. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1982, 451.