Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

EURÓPAI KÖRÚT, 1896

maga volt az abszolút egészség. A folytonos úti nehézségekhez járult Aladár be­tegsége fölött való aggódása és szent titkának előrehaladt állapota, mindmegany­nyi súly, mely reá nehezedett. De csodálatosan bírta. Jó pár hétig volt Aladár szobára kényszerítve. Nem engedett: akkor festette lika arcképét, amelyet 1932-ben vett meg a főváros. 9 7 Itt hangzott el a vásárló bi­zottságban, hogy nem szép. A fogalom banális értelmében csakugyan nem szép. „Szép, ami érdek nélkül tetszik" - mondja a múlt század meghatározása. Aladár­nak érdekében volt, hogy feleségének, a ma-holnap anyának a titokzatosba né­ző kifejezését megörökítse. Neki érdekből tetszett, csakugyan, tehát: nem szép. Nincs egyelőre senkinek érdekében, hogy Van Eyck Giovanni Arnolfinijét vagy a feleségét szépnek tartsa, mert az asszony állapotos, a férfi hülye, tehát: szép. Csak ezért szép? Pokolba az ilyen meghatározásokkal! Ma különben feloszlóban vannak az esztétika összes meghatározásai, így kell hogy legyen, mert a legmodernebb műtárgyak mind azt mutatják, hogy vagy valamely eddig ki nem mondott meg­határozásnak hódolnak, vagy utólagosan várják a teóriájukat, vagy exlexben dol­goznak. Hajlandó vagyok inkább ez utóbbit elhinni... Párizsban elég gyakran találkoztunk. Csaknem minden délután elmentem hozzájuk a hotelbe, s aztán ha Aladár jól volt, együtt mentünk látogatóba Braunék­hoz. Hernádi Kornélékhez 9 8, akik az én barátaim voltak. Máskor valami „Parist" néztünk meg. Beiratkozott a rue Fontaine-i Julianba 9 9 is, de nem sok hasznát vette, mert nemigen tudott eljönni a vissza-visszatérő baja miatt. Itt az iskolá­ban megismerttel egypár barátomat is, így P Tudor-Hartot, Belmonte Leót, a svéd Wilhelmsont, Favard-t 10 0, az intézet nagyszakállas massier-ját, akikkel a hírhedt Vache Enragée-ban együtt dézsönéltünk [ebédeltünk], E körben szemmel látható­lag jól érezte magát. Nagyon sajnálatos volt, hogy mire Párizsba ért, szinte rá volt a homlokára akasztva, hogy „megtelt". Az a vehemens erő, amellyel nekiindult 9 7 Zöldruhás nő (A művész felesége), 1896. oi., v. 72,8x60 cm. A Magyar Nemzeti Galé­ria tulajdona. 9 8 Gaston Braunról lsd. a 32. sz. jegyz., Hernádi (Herzl) Kornél (1858-1910) tanulmá­nyait Münchenben és Párizsban végezte, a francia fővárosban telepedett le. 9 9 A Julian Akadémiát Rodolphe Julian (1839-1907) francia festő alapította Párizsban 1868-ban. Jelentős szerepet játszott a századvég művészeti életében. Sok magyar mű­vész is látogatta az akadémiát: Ferenczy Károly, Csók István. Iványi Grünwald Béla. Nagy Sándor. íoo percyval Tudor-Hart (1873-1954) angol, Leo Belmonte (1875-1956) svéd, Carl Wilhelm Wilhelmson (1866-1928) svéd festő. Massier (fr.) pénztáros, díjbeszedő. 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom