Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
RÓMA, 1891-1892
Porto d' Anziónak, nemhiába volt kikötő és nyáron fürdőhely, de meg is volt mindene, ami kell. Egy kis kávéház előtt, teszem, egy nap kétszer valódi tehenet fejtek, s ott helyben készítettek belőle valódi tejeskávét. A közönséges halandók kecsketejet ihattak, ezeket azonban kora reggel hajtották be a környékről. Homoksziklás, színes partja volt a tengernek. Egész nap ott festettünk a tengerparton. Örömmel fedeztem föl Anselm Feuerbach 5 3 egypár képén, hogy ő is itt járt. Aladár egy nap találkozott Torma professzorral 5 4, aki itt archeologizálta Nero régen tengerbefúlt palotáját, amelynek partra hordott mozaikjaiból mi is szedtünk föl sokat. A mozaik kövét elette a hullámok foga, de a kötőanyag szilárdul és elpusztíthatatlanul „kötött", mikor már nem is volt mit. Ahogy Aladár idegessége szemlátomást javult, mintha én szedtem volna el tőle rendre, oly mértékben idegesedtem én. Ámbátor, ha visszagondolok, úgy látom, az a tapló égett a fülemben, amit Gaston Braun ígérete dugott bele. Már nagyon mehetnékem volt. Ez a tengerparti tartózkodás jó tipp volt. Aladár csakugyan megerősödve tért meg Rómába és ezenfelül sok tanulmányt is hozott, egyik kedvesebb volt, mint a másik. Ez is mutatta, mennyire jót tett neki ez a szezon előtt való kirándulás. Negyvenegy év távolságában is érzem, mily nehéz volt kétévi tartózkodás után elhagyni Rómát, Ser Francescót, Giorgiót, a kis nővéreit, von Rhodent, Giovanni Paglincát, Monte Pinciót, a kilátását San Pietróra, a gamberi cottikat 5 5, ahogy rájuk tűzött a búcsúzó nap, a Villa Borgheset, a Vaticano svájci őreit, a mindenütt kísérő San Píetro kupoláját és végeredményben egymást is Aladárral, meg a mandolin- és gitárhangokat és mindenütt hangzó Cavalleria Rusticanát. Mit szereztünk a Múzsának két év alatt? Pozitív tudást nem szereztünk, sőt Aladár diszciplínáit munkaerejét szétzilálta ez a tartózkodás, sokat engedett öntudatos fellépéséből és munkabeosztásából, elvesztette sötét színeit, a komplikált kompozícióit, de viszont megszínesedett látást vitt haza, új gesztusokat, renaissance nagyvonalúságot, megnemesítő formalátást és megérezte az átélés fontossá« Anselm Feuerbach (1829-1880) német festő. 1855-től 1873-ig Olaszországban élt, majd a bécsi akadémián a történeti festészet tanára volt. 6 4 Torma Károly (1829-1897) régész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Erdélyben Dácia történetéhez gyűjtött anyagot, Budapesten Aquincum romjainak feltárásával és az aquincumi múzeum megalapításával szerzett érdemeket. 1887-ben nyugalomba vonult és Róma környékén telepedett le. 65 (01.) Sült rákok. 51
