Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

RÓMA, 1891-1892

mindig tudott valami kis igazi olasz helyet mandolinnal vagy gitárral. Vasárnaponként pedig kirándulások a vidékre: Frascati, Ostia, Subíaco, Tivoli stb. Felejthetetlen kedves kirándulások voltak ezek. Csak egy baj volt, Aladár késedelmes volta. Nem volt rá eset, de egyetlenegyszer sem, hogy időre érkezett volna. Ez már nála születési hiba volt, biztos, egy fél órával arról is elkésett és nem tudta egész életén át behozni. Braun minden csipkelődése lecsúszott róla és oly természetes mosollyal érkezett 25 perc késéssel, mintha ugyanennyi másodperc lett volna. Gaston Braun panziója tipikus olasz panzió volt, tele angol hölgyekkel. Férfiember nemigen ért rá a téli szezonban. Az uralkodó Sra [Signora] Bucci volt, egy igen tekintélyes tartású dáma, de kedves modorú és szép. A külügyminisztere az intézménynek a lányuk volt. Szem kellett hozzá, hogy ne nézze angolnak, úgy eltanulta az összes külsőségeket. Beszélt angolul és franciául is. Nem akarom középkori hasonlattal mondani, s nevezem inkább udvari komikusnak Sre [Signoréi Buccit, az apát. Szakasztott másodpéldánya Dickens alakjának a Nicholas Nícklebyből ismeretes Sre Mantalininek, szóval az asszonyok ügyességéből élő öreg gavallérnak. Egész nap látható volt több helyen is, a Corson, az Aragnoban, a Píazzán, de estére kelve átvette hivatalát, s derültségben tartotta a table d'hőte hölgyeit. Két angol hölgy közé teríttetett, hogy eligya jobbról is, balról is a borukat, közben frivol anekdotákat mesélt, olaszul természetesen. Ezeket persze csak tökéletes olasz érthette. Szegény angol ladyk, ha sejtik, dehogy nevettek volna, hisz Aladár is, aki szemközt ült, azt se tudta, hova nézzen. Sra Bucci erősen úgy tett, mintha nem hallaná. Braun is mulatott az öreg kakas anekdotáin, nyilván ő se értett egy szót se. A derültség azonban állandó volt. S ha egy hölgy színházba sietve előbb elhagyta helyét, Sre Bucci menten a helyére ült, hogy a szomszédok borát töltés ürügye alatt megíhassa. Az angol hölgyek hamar rájöttek, hogy Aladár jól zongorázik, s ezt minden estebéd után kikövetelték. A klasszikusok után magyar ráadást is követeltek. Braun akkor készítette a Sixtina freskóiról azokat a gyönyörű nagy felvételeket, amik oly csodálatos módon adták vissza még a festés technikáját is. Tükrök segítségével csalták be a fényt a fotografált helyre. Aztán pár magángaléria elmaradt hírességét is felvették. Egyik ilyen hercegi galériára Aladár is kíváncsi volt, Braun bevitte mint segédet. Hát nem pont tőle kérdezősködött a herceg a felvételekről! Braun sietett közbelépni, hogy észre ne vegye a turpisságot. A tavaszi hónapok is, mint a vízesés lezuhantak az idő mélységébe. A sok vendéglátogató is elfüstölgött. Burger Lajos elkészült a kópiával és visszavitorlázott Budapestre a mágnásmíska barátaihoz. Kedves volt a rapszodikus beszéde, gesztusokkal pótolt állítmányaí jól álltak neki. Különös filozofálása, amely elárulta 48