Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
IPARMŰVÉSZET
dozását, aki nagy szenvedéllyel látott a kerthez. Egyelőre azonban, míg a fák nőttek, csak a gyermekkert szaporodott bozontos kis fi-fikkel a gömbölyű MargitkaBébi mellé. 12 5 Aladár jó ideig vesződött a magyar falvak vendégmarasztaló alaptulajdonságával, a sártengerével. Egyik háztól a másikig szorosan, de nagyon szorosan ám, a fal mellett kellett elsúrolódní, a sarkokon nagyot ugrani. A vasútállomás jó messze volt, s mivel Aladárnak sűrűn kellett Budapestre járnia, nem volt más, mint hogy csizmákat kellett beszereznie és a városi cipőket a hóna alatt vinnie. Mármost, az ő késedelmes természetét ismerve, melyik vagy inkább hányadik vonatot érte el, ha lábbelit is kellett váltania, erről csak balsejtelmeim vannak. Szerencsére ez az állapot nem sokáig tartott, Gödöllő elkezdett robogni a civilizáció felé, és kiköveztette az utcákat. így aztán magára vethetett, ha lekésett. SZÖVŐLÁNYOK A SZÖVŐMŰHELY GANGJÁN 96