Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

IPARMŰVÉSZET

IPARMŰVÉSZET Még előbb azonban Budapesten van egy kis dolgunk. Keményen iparművészkedünk a párizsi világkiállításra. Szenvedünk a pesti nyári hőségtől a Szondi utcai lakásban. Körülöttünk agglegényi rendetlenség, mert a család rég Kolozsvárt van. Úgy emlékezem, hogy ez a kiállítás volt az Iparművészeti Társulat első nagyszabású erőpróbája. Ráth György korát meghaladó elevenséggel fáradozott azon, hogy két, eddig egymásnak ismeretlen elemet kovácsoljon össze: a művészeket és iparosokat. Azon múlott a siker, mint értik meg ezek ketten egymást. Minő fokán vannak az iparosok az ő mesterségüknek és mint tudnak a művészek alkalmazkodni az anyag természetéhez. Az első tapogatódzás e két egymással sohse találkozott elem, vagy legalábbis nagyon régen, talán a Lajosok idején, hogy fog boldogulni? És csodálatosképpen ment. Volt és maradt ugyan egy elintézetlen kérdés, vajon megmarad-e ez a hajlékonyság és készség az iparosok részéről akkorra is, amikor nem hozza a művész a megrendelést. De akkor erre nem gondoltunk, talán az iparosok se. Mert volt egy másik érzékeny oldala is a dolognak, az, hogy belelátott-e a művész terve elgondolásával az anyag természetébe? Itt foghatta meg az iparos a művészt. Tudunk egy esetet, ahol a művész elgondolta poharak eldőltek az asztalon, mikor beléöntötték a vizet vagy bort. Mindenesetre nagyon érdekes találkozó volt ez az együttműködés. Úgy tudom, ez a párizsi kiállítás nem hozta meg a várt sikert. Ezúttal a finn testvéreink pavilonja lett a kiállítás clou-ja. Saarinen és Gallen-Kallela együttműködéséből született meg az új irányzat beteljesülése. Érdekes volt, hogy a Ruskin-Morris hatás nem a skandinávoknál ért a legfelső fokra, hanem a kultúrájuk egy mellékhajtásában. A görög kultúra is Kísázsiában hajtotta legszebb virágait. így a skandinávok is egy turáni eredetű népnél, amely az ő kultúrájukon nőtt fel, itt érte el legmagasabb fokát. Nemcsak Párizsban, idehaza is lázban égtek a finn testvérekért. Ebből indult ki később a nagy művészbarátság Saarinen és Gallen-Kalleláékkal, de majd erről később. Mi, magyarok, úgy látszott akkor, túlléptünk a célon, túl sok holmit vittünk ki és ezt nem tudtuk egyöntetű egésszé rendezni. Különös, ennek a kiállításnak, illetőleg e kiállítás előkészületeinek a részleteiből alig maradt valami az emlékezetemben. Nem tudnék számot adni róla, hogy miket készített Aladár. Pedig hiszen erre hívtak haza Párizsból. Fittler Kamill maga járt nálam a rue de Copenhague-i kis műtermemben és kapacitált Ráth György nevében. Egy-két emlékfoszlány kódorog csak az agyamban ez időből. 94