Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A PRERAFFAELITÁK
Már kipróbált, öreg szellő viharzott át a csatornán Angliából a kontinensre a múlt század végén. Akik felkavarták, a legtöbbje már nem is élt. Johannunk [Kriesch János] 7 éves volt csak, amikor Ruskin megkezdte filippikáit az elakadémiásodott angol képzőművészet és építészet ellen, és kiásta Turnert, ezt a valóban zseniális művészt az ismeretlenségből. 1851-ben védelmébe vette Rossettit, Holman Huntot és Millaist, három vérbeli művészt, akik elhitették magukkal, hogy ők praeRaffaell-iták, 11 2 pedig egyszerűen ők is, mint Turner, poéta-művészek voltak, akiknek volt szellemük is, amely segítette őket, hogy önálló utakat keressenek és azt hihessék, hogy nem szorultak az akadémiára. Ezt azonban a faktúrájuk bánta meg, mert az újítással amúgyis velejár rendesen a mesterségi rész elhanyagoltsága. Most, amikor már klasszikusok lehetnének, különösen Rossettinek a képein, ez a hanyagság nagyon megbossszulta magát, nem sok ideig élnek már. így a Wattsok se. Raffaellhez ugyan, sem az előtte valókhoz semmi közük nem volt, mert még csak nem is majmolták a primitívséget, mint a mostaniak, sok lelki komplikáltságot árultak el azonban. Szép frázis volt, amelybe a kritikusok bele tudtak kapaszkodni, s ennyiből jól számítottak, mert ki tudja, micsoda nevet kaptak volna. Ezeket az újítókat követte William Morris és Burne-Jones, sőt egyenesen az oroszlán szájába mentek, Rossetti műtermébe. Morris, korának legzseniálisabbja, sok keresés után egyenes utat vág, s mint ember, mint szónok, mint művész, mint iparos, mint kereskedő lépett fel apostoli útjára, és nagy áldozattal és még nagyobb eréllyel el tudta hitetni egy kis körrel, hogy az a ház, amiben laknak, azok a bútorok, képek, szőnyegek, ablakok, mind utálatosak, s e kijelentéseinek azzal adott nyomatékot, hogy a maga házát, lakását ilyen új értelemben rendezte be, ii 2 Preraffaeliták: angol író- és művészcsoport. 1848-ban D. G. Rossetti (1828-1882), W. H. Hunt (1827-1910) és J. E. Millais (1829-1896) alakította meg az általuk PreRaphaelite Brotherhoodnak nevezett egyesülést, melyhez később E. Burne-Jones (1833-1898). G. F. Watts (1817-1904) és W. Morris (1834-1896) csatlakozott. Céljuk a művészet megújítása volt. mintaképként a Raffaello előtti festészethez fordultak. Valójában stílusuk nem annyira a kora reneszánsz művészetéhez, mint inkább a nazarénus iskolához kapcsolódott. Szimbolikus és vallásos vagy mitologikus témájú, idealisztikus felfogású, dekoratív műveik rendkívül népszerűek voltak és nagy hatást gyakoroltak főleg az iparművészetre.-John Ruskin (1819-1900) angol szociológus és esztéta. világhírű műtörténész, a preraffaelita irány híve. -J. M. William Turner (1775-1851) angol festő. Fény- és színhatásokat, légköri tüneményeket ábrázolt az impresszionizmus modorában. Ezzel megelőzte korát. Színpompás képei a 19. század egyik legnagyobb tájképfestőjévé avatták. 87
