Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

ESKÜVŐ ÉS TORDAI ORSZÁGGYŰLÉS, 1895

ne maradjanak a koncról. Arckép-, zsáner-, tájképfestők egyszerre mind történelmi festők lettek. Az intéző körök politikai gondolkodásúak voltak, azért álltak oly messze a művészettől. De majd erről később... ESKÜVŐ ÉS TORDA1 ORSZÁGGYŰLÉS, 1895 Aladár Torda-Aranyos megbízását kapta: A tordai országgyűlést és Dávid Ferencet. Egyszerre pozitív irányt vesznek a Kluknóra ment és Kluknóról jött levelek. Líra, filozófia eltűnnek, megjött az élet és egyszerre olyan ízűek, hogy a helyzettel ismeretlen házastársak levelezésének nézné őket, akik közül valamelyik hosszabb időre látogatóba ment. A vágy vibrál közöttük. Leadóik nagy erővel hullámoztatják egymás felé a már megismert csókok folytatását. Már részleteket is tárgyalnak: ha Tordán meg tudná magyarázni, hogy e képek templom falára valók, akkor oda költöznének arra az időre, amíg fest, ha nem, akkor talán Velencébe a tubíkhoz vagy Diódra. Nem, Diód nem kell! Hát most még nem kell... A tordaiak azonban ecet-olajra szavaznak, tehát a tordai letelepedés tárgytalan. Aztán jön egy hirtelen gondolat: ki Párizsba! Még mindenek előtt, most. Én már várom is. De ez a terv is lemarad. Tordára egyedül megy, hogy tanulmányozza a szituációt és vázlatokat készítsen. Az esküvőt végre sok huza-vona után augusztusra tűzik ki. Addig a kis grófok levizsgázhatnak és pihenésre is lesz idő. A család októberre akarta halasztani, de Aladár most már energikusan: „Én csak arra törekszem, hogy valamiképpen megakadályozhassam jegyességünk 25 éves jubileumát. Diódra hát nem jön? Hol próbáljuk hát ki elsőben is az egymással való megélhetés gyönyöreit és keserűségeit?..." Sikerült majdnem olyan lassan jutnom el e nagy és oly régen vágyott napra (amelyre - később tudtam meg - én is kombinációba jöttem második vőfélyül), mint maguk Aladárék. Ha ez időben betoppannánk váratlanul Tóni bácsiékhoz az óriási ebédlőjükbe, meglepne bennünket, mennyien fáradoznak serény munkában: szabnak, varrnak. Aha, mondanók, készül a kelengyéje a menyasszonynak. De mikor beljebb kerülünk, nagyon furcsálljuk: zsinóros menték, nadrágok, kalpagok tömege készül. Most értjük meg, a tordai képekhez készülnek a történelmi ruhák. Laura mama a szabást vezeti, az összes lányok és munkásnők pedig varrnak. 67