Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
RÓMA, 1891-1892
Meddig tart ez? Lehetetlen kibírni! Szétszed ez a dörgés! Borzalom ez! Hogy lehet ilyen lakást kiadni!... etc. A tenger már le is csendesedett, már csak kis rendes locsogás hallatszott föl, de Aladárban már nem ültek el a felajzott hullámok. Aztán szépen összepakolt, átment Porto d'Anziöba egy szép panzióba. Én még ott maradtam a hónap végéig, de minden délben találkoztunk a két városka közt lévő ristorantéban, amit szintén a tisztek ajánlottak. Ez az étkező kovácsműhelyből alakult, a falak azon kormosán maradtak a romantika kedvéért, hanem a tulajdonos, egy börtönből szabadult főúri szakács, csodákat művelt. Aladár Porto d'Anzióban, én Nettunóban festegettem jóformán egész nap. A témát nem kellett keresnük, bárhol leülhetett az ember, minden festőien szép volt. Kínt a határban is gyönyörű volt, a tengerpart is. Aladár festett egy lila törzsű olajfa erdőt. Estenden vártuk a hazavonuló ciociarákat, akik dévajkodásukkal, énekükkel, gesztusaikkal latin időkre vitték vissza a fantáziánkat. Csak egy refréncafat maradt az emlékezetemben énekükből „zitto-zitto, non diro niene..." 5 1, a többi része a versnek leszakadt már rólam, mint kimúlt energia. Szamosi bácsiék lepték meg Aladárt. Nápolyból jövet még egyszer eljöttek megbizonyosodni Aladár hogyléte felől, mert Laura mamának be kell számolni és Tóni bácsiéknak is. Aladár elhozta őket a kis kovácsműhelybe. - Hogy ide, de Aladár, hisz ez lehetetlen! - szabadkozott Clotild tante, s felszedte szoknyáit és finnyás képpel mégis csak meghozta a művész öccsnek az áldozatot, hogy bejött. De a leves már meglepte, pedig azután jött még a sonkás rizett, a sajtos omlett, meg olajban rántott hal etc. Clotild tante fogadkozott, hogy életében nem evett ízesebb ételeket. Ha egy nagyon elegáns helyen kapta volna ugyanezeket, talán hidegen hagyták volna, de az ellentétek mindig beválnak. A hónap leteltével én is átmentem az elegáns panzióba, ahol a szezon előtt 4 lírás napi áron úgy elkényeztettek bennünket, hogy belehíztunk a homáros, tengeri halas étkezésekbe. Aladárnak is sikerült összetákolni az idegeit. Április volt, de olyan meleg, hogy lejártunk fürödni is. Egy angol kisasszony is volt a panzióban, ő is kedvet kapott, nagyon megelőzte korát, mert trikóban fürdött az Úr 1892. esztendejében. Érdemes lett volna megőrizni a nevét ilyen merész újítónak. Aladár mint pesti fiú, nagy merészeket úszott, úgyhogy a parton lézengő olaszok megjegyezték: - Nasce come un pesce. 6 2 6 1 (01.) „Csitt, csitt, nem mondok semmit..." 62 (01.) Jól úszik. 50
