Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

RÓMA, 1891-1892

Az öreg urak távozása után betértünk egy kis osteriába, ahova úgy vittük ma­gunkkal a vacsorát - olasz módra -, de ott adtak hozzá olyan szívnyitó spumantét, hogy ennek a lélekmelegítő hatása alatt, mire nagy későn szétváltunk, már úgy is­mertük egymást, mint testvérek. Már tudtam, ki Muki, Antika, Picike, sőt - ez azon­ban titok, hát köztünk maradjon - megismertem Valaki mást is s a körülötte lefolyt versengést a két testvér között. Mindez feltárult a spumante szívnyitó hatása alatt. A Palazzo Venezía, ahol most a Duce tanyázik, az Összmonarchia tulajdona volt. Itt székelt pápai követségünk. De akkora épület volt, hogy a felét se tudták fel­használni. A követségi főbejárón át érte a látogató az első műtermet, a reprezen­tációsat. Ser Francesco emberemlékezet óta itt dolgozott. A mostani esztendőre azonban kilakoltatták és Paczka Ferenc 4 0 költözött be Emese sátrával és párizsi kudarcaival. De annyi összeköttetése még volt Bécsben, hogy érdemes Nesztorun­kat kiintrikálja. A többi műterem a Palazzo magas tornyában volt, szám szerint 8. Ez idő szerint több üresen állt, mert csak 4 osztrák és egy magyar kapott helyet, illetőleg Paczkával kettő. Kriesch Aladár a torony legfelső műtermét választotta, ahová 35 cm magas 186 lépcsőn csavarodott föl az, aki elszánta magát ez útra. A műterem főablaka a Forum Romanum felé adódott nagyon szép kilátással. Egy bérelt pianínó foglalt helyet a műterem belső sarkában. A bejáró volt a hálószoba. A szükséges bútorokkal Mártha asszony látta el, bérletbe adva a más művészek ott­hagyta holmikat. Ez a vén boszorkány képviselte Ausztriát a Palazzoban a magyar fiúkkal szemben. Sokszor próbára tette még Aladár türelmét is, hát ne csodálkoz­zunk akkor a pesti közjogi csatákon. Azelőtt a művészek a főbejárón jutottak a torony lépcsőihez. Paczka kolléga és berlini felesége új rendet teremtettek. Elhitették a követségen, hogy csupa kó­cos, műveletlen rapin 4 1 lakja a tornyot, s így jött a parancsolat, hogy a toronylakók a cselédbejárót használják. Ezentúl a követségi hivatalnokok folyosóján bukdácsol­tak az ajtók elé kirakott sámfás cipőkön keresztül a mit sem sejtő művészek. A művészek szerencséjére egy nap Fraknói püspökkel együtt tartottunk a Pa­lazzóba. Mikor a főbejáróhoz értünk, tüntetőleg búcsúztam tőle. - Mi az, hiszen maga is ide tartott ? - Igen - mondtam - de nekünk most amott kell feljárni, és elbeszéltem az ese­tet. Mint a pipacs, olyan vörös lett a kis öregúr. Megragadta a kezemet, s bevitt. 4 0 Paczka Ferenc (1856-1925) festő. Évekig élt Rómában, majd Berlinben telepedett le. Akadémikus történelmi kompozíciókat (Emese álma, A tékozló fiú) és Tolna megyei nép­életképeket festett. 4 1 (01.) rablás, Nagy Sándor valószínűleg rablót, banditát akart írni, ami rapinatore olaszul. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom