Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A MŰVÉSZTELEP FELBOMLÁSA

mozgósítás hírét. Mint az apokaliptikus három szörnyű lovas, dögevő paripáikon, kaszáltak, taroltak, fejeztek, téptek, szaggattak reményeket, jövőket, múltakat, élő­ket, halottakat, még meg se szülejtejtteket, még meg se fogamzottakat. így érte halálos döfés a Ruskin-Morris szellemének megfogamzott Homunkulusát, azt a kis lombikban melengetett embriót, a magyar gobelint, a magyar szőnyegszövést, Aladár annyi fáradozásának még köldökzsinóron táplálkozó gyümölcsét. „Remeg a Föld, recseg az égbolt, fakad a vér,...Száguldj paripám... Huj hallali hajrá! Szá­guldj velük édes dögparipám, Véres, csatakos, dögevő paripám, Huj hallalihulla­halál-paripám. Mindent letiporva!"-írta akkoron Harsányi Kálmán 18 6, drága poé­tám, barátom... Tíz évet töltöttek itt Belmonte-ék a legszorgalmasabb munkában, ezalatt elkészültek az első magyar gobelinek, az a kicsi, amely Milánóban szerepelt, aztán „A jó kormányos", „Tündér Ilona", „Kassandra", mind Aladár tervei. Tíz évig élt a maga emberségéből a gödöllői kolónia, s ez a tíz év sűrű munkálkodásban úgy telt el, mintha a Mindenség órája ketyegte volna az év-perceket. Ha a Földünk egy por­szem a Mindenségben, mi lehetett ez a tíz év? Nekünk személy szerint mégis je­lentős korszakunk. Hanem aztán ami ezután jött, a háborús évek, ezek már évszá­zadok súlyával feneklettek a Föld sarába, és milliók és milliók húzták ezt a szörnytankot, és nem tudott kimozdulni. Ferenc József királyunk halálával a há­rom első gobelin, mint az ő családi tulajdona, eltűntek [sic!] a várból. Ki volt az örökösük, nem tudhatjuk. Az igaz, nem is jártunk utána, de ki is tudná ezek után firtatni? így hát még az a vigasztalás se maradt, hogy a mienk az első három ma­gyar gobelin. Nagyon-nagyon szomorú tudat és epilógus a gödöllőiek munkássá­gához. És olyan magyar karakterű, olyan dzsentris, olyan Háry Jánosos, olyan, olyan... De mit keresem a szót! Az Iparművészeti Múzeum keresse meg! Az ő dol­ga lesz! Még itt van, ha igaz, „Kassandra" a Kohner báró tulajdonában... 18 7 18 6 Harsányi Kálmán (1876-1929) költő, író. A kristálynézők (1914) c. kulcsregényének a gödöllői művészek a főszereplői. 18 7 Kohner Adolf, a gazdag zsidó műgyűjtő vásárolta meg Körösfői-Kríesch Aladár Kassandra c. szőnyegét az 1909-es Nemzeti Szalon-beli tárlaton. Özvegye 1955-ben ad­ta el a műtárgyat az Iparművészeti Múzeumnak. Lsd. erről Horváth Hilda: A karácsonyi kiállításoktól a Kohner-kollekcióig. A gödöllőiek műveinek bekerülése az Iparművészeti Múzeumba. In: A gödöllői művésztelep, 1901-1920. Kiállítási katalógus. Gödöllő, 2003. 123-128. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom