Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911

akarta mutatni, hogy mit tud, és egyik gangosabban járta a másiknál. (...) Délután kettőkor Pireusba értünk (a korinthoszi csatornán). (...) Levelek már vártak reánk. (...) Búcsúzkodni mentünk az Akropolisztól. És bizony olyanféle komoly meghatottság vett rajtunk erőt, mint mikor jó barátjától búcsúzik az ember, akinek nagyon sokkal tartozik. Végignéztünk még egyszer mindent, a Parthenon hatalmas, aranyos oszlopait, az Erechteion csipkeszerű díszítését s a szép ajtót, az oszloptartó charisi leányokat, s mögöttük messze a szalamiszi öböl tündöklő kékjét. A múzeumba is bementünk fenn az Akropoliszon, s az athéni leányoktól egyenként, személyesen vettünk búcsút. Emléküket elvisszük magunkkal; szótlan márvány ajkaik igen sokat mondottak nekünk. (...) Messze látszanak már az Akropolisz s Attikának kopár hegyei! (...) Június 10-én, szombat. Reggel korán már Candiában vagyunk (Kréta sz.) (...) Június 12-én, hétfő. (...) 5-kor már el akartunk indulni, hogy megtekintsük Minős király knossosi palotáját. (...) Éjjelre nagy sirokkó kerekedett, a meleg már akkora volt, mint álló délben. A fehér por pedig belepte mindenünket, telefújta tüdőnket, szemünket. (Hát még Krétában se?!) (...) Jó háromnegyed órai út után künn voltunk Knossosban. Evans, angol tudós, ásta ki néhány évvel ezelőtt ezt a palotát - s állítása szerint ez lett volna Minős király labirintusa. Én el is hiszem neki. Látván már most a krétai dolgokat is, a kérdés még kétezer évvel hátratolódott. Mi lehetett itten? Valami a régi sumérokéhoz egészen hasonló kultúra? De nem ismervén eléggé sem az ázsiai őskultúrát, se a tőle oly régen elszakadt egyiptomit (?) sem pedig annak kronológiáját, közelebbi nexusokat nem tudok keresni... De ha például annak a két kígyóbűvölő nőnek vagy istennőnek a kerámiai szobrát nézem, úgy azt érzem, hogy ennek a népnek s kultúrájának semmi köze nem volt a görögökéhez, bizonyára még sokkal kevesebb, mint az úgynevezett mykenaei kultúrához. A bika itt mindenképpen nagy szerepet játszott. Egy bika-mellszobor email-kirakással az orra körül [sérült kézirat] szarvakkal az itteni múzeumban olyan műremek, melynél tökéletesebbet képzelni nem lehet. Ez Egyiptom felé vezetne bennünket. De az a szenvedélyes naturalisztikus mód, amellyel ez az állat ábrázolva van, s amely egyáltalában minden művészi maradványaikon végigömlik, megint merőben ellenkezik Egyiptommal. Felülünk kocsinkra házigazdánk kíséretében, nemsokára azonban egy török kolostor kapuja előtt állottunk meg, bekopogtattunk, s nemsokára előttünk állt a kolostor zöld turbános, tehát Mekkában járt. gyönyörű arcú főnöke, egy albán ember. Készséggel felvezetett bennünket először a vendégszobába, ahol édes befőttel és feketekávéval kínált meg, majd megmutatta a kolostor néhány szobáját, 150