Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911
GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911 Még Kakuro Okakura, a japánok nagy esztétikusa se ment a görög kultúrától, ha mindjárt tagadásba veszi is befolyásukat az ázsiai művészetre, mégiscsak eljutott hozzájuk. Ha nem is párhuzamosan, de mi is foglalkoztunk több ízben is ez izgató kérdéssel. Aladár meg pláne, hála a mintagimnázium akkori jó metódusának, élvezettel olvasta a klasszikusokat. Mondtuk az első részben azt is, hogy járt is Korfuig, annál inkább sarkallta az a vágy, hogy nemcsak helyétől elszakítva, összefüggés nélkül lássa az egyes műemlékeket, hanem amit nem lehet elképzelni, az eredeti helyén láthassa azt a gyönyörű világot, ahova költészet és tudomány, meg művészet vissza-visszajár, hogy nincs olyan európai alkotás, amely ne volna végeredményében visszavezethető a görögökhöz. Egy kora tavaszon, szinte még tél volt, hallom a magymamákat tele aggodalommal arról suttogni, hogy Aladár görög útra készül. - Őrültség, mondják, nem mehet egyedül, teljesen lehetetlen. Miket olvasunk nap nap után, hogy mennyi idegent kirabolnak. Addig suttogtak, míg a fiatal asszonyok is átvették. - Kíséret nélkül nem mehet, hangzott el parancsszerűen. Sándornak is el kell menni, ők tudnak együtt utazni; az egyik mindig elkésik, a másik mindig túl korén érkezik, majd így kiegészítik egymást. Mikor már ilyen parancsszerű alakot kezdett ölteni, akkor mi is elkezdtünk tanácskozni, s aztán kimondtuk, utazunk Görögországba. Erre, mintha megvillanyoztak volna, nekiálltunk cihelődni ez útnak, ahova nem mint túristák, hanem felkészült kultúremberek óhajtottunk megérkezni. Most ez út leírásában könnyű dolgom lesz, mert Aladár naplót vezetett 17 0, akkor azt kellett hinnem, hogy egyenesen az én bosszantásomra, mert mindig olyankor ült neki, amikor lefeküdtünk, amikor fel kellett volna kelni, mikor ebédre csengettek, mikorra elígérkeztünk valahova, amikor már nyergelve vártak Peloponesos büszke paripái, a nagyfülű öszvérek. A mindig rosszkor jött ihletért mindig zsörtölődtem, most pedig mennyire örülök, hogy megvan a napló. 17 1 Mennyit elfelejtettem, kedves részletet, most látom csak, hogy újraolvasom. 17 0 Naplójegyzetek 1911. évi utazásomról Görögországban. Kézirat. Magántulajdon. 17 3 Nagy Sándor csak részleteket közöl a naplóból, s nem mindig teljesen szöveghűen, ezért az általa publikált részeket az eredeti naplóval vetettem össze, s annak szövegét közlöm. Zárójelbe tett 3 ponttal jelzem Nagy Sándor kihagyásait. 138
