Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A MŰVÉSZTELEP TAGJAI
fért már semmi új, hacsaknem az a vágy, hogy velünk, régi barátaival élhessen együtt. Szellemét-attól a túlontúl soktól - nem tudta megújítani és így nem is tudott megszabadulni a Krenner-Tardos-féle barokk matricáktól. De ceruzarajzai, amiket sokévi küzdelme közben az Alföldről csinált, úgy megtetszettek az angoloknak egy londoni kiállításon 15 7, hogy a kontinens legjobb ceruzarajzolójának nevezték el. Nem hiszem, hogy becsületesebb magyar nadrágot magyar csizmába húzott valaha valaki, de volt abban a nadrágban még becsületesebb, maga a gazda, Juhíbá. Ám ez a fogalom teljes értékét elveszítette s így veszítettük el Juhibát is, időnek előtte. De míg közöttünk volt, Aladár iránt mindig a legnagyobb tisztelettel volt, nemcsak az ember, hanem főként a művészete miatt. Igazi csodálattal és áhítattal tudott elmerülni munkáiban. Mi pedig szerettük őt igazán és őszintén és kivétel nélkül. Zichy István grófról nehéz megemlékezni, mert olyan magas állást tölt be 15 8, hogy lefékezi a tollamat. Annyit azonban szabad lesz talán elmondanom, hogy őt még Münchenben érte el a vágy, hogy hozzánk csatlakozik, amint Raáb Ervint is. A fiatal, könnyen hevülő ifjak minden újnak látszó gondolatot elkaptak. És a végén, félek, mind úgy járt, amint Arany János írta az Ismerni Akaróhoz, túl nagyot képzeltek és vártak, s aztán az élet prózai formájában még kevesebbet láttak, mint ami valóban volt. Nem mutatta ez a talpig magyar úr, hogy csalódott, lehet, hogy nem is érezte annyira, amint én most, de az új telepedés mindnyájunkat megzilált egy kicsit, és egyikünk se adhatta igaz formáját. Egyik a másiktól szedett át új dolgokat, hogy a rétegek könnyebben keveredhessenek - mert voltak akkor még ilyenek is s így mindenki elvesztette eredeti formáját, ki előnyére, ki hátrányára. A sok érintkezés se volt jó. Ennek is elkövetkeztek az árnyoldalai. így kifejlődött a társadalmi érintkezésnek is egy bizonyos színezete, különösen Raábék révén. Akiknek ez az érintkezési forma új volt, azok láthatólag élvezték, akik pedig már egyszer elvetették, azok szívesen látták újra. Egy egészen bizonyos volt, hogy a kolónia feje, Aladár iránt őszinte megbecsüléssel volt István gróf. Mindig bámulta nagy műveltségét, társasági charme-ját. Iparkodott bevinni saját körébe is, ahol tudta, hogy szeretik 15 7 1908-ban a londoni magyar kiállításon Raáb Ervin és Juhász Árpád grafikáikkal aranyérmet nyertek. 15 8 Zichy István (1879-1951) ígéretes művészi karrierjét a történész pályával cserélte fel. 1913 és 1919 között a Szépművészeti Múzeum Magyar Történeti Képcsarnokának a vezetője volt, 1931-től egyetemi magántanár. 1934-től 1944-ig az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója. 1925-ben az MTA levelező tagja lett. 119
