Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEPEN
A GÖDÖLLŐI MŐVÉSZTELEPEN A fonalat minden szándékom ellenére Veszprémből kell gombolyítanom, mert akadhat olyan nyájas olvasó, aki következetes és számon kéri, hogyan vagyunk most egyszerre Gödöllőn, holott még az imént Párizsban voltunk. A repülést az írók már évezredek óta űzik az irodalomban. Hőseik hol itt, hol ott vannak, sőt az évszázadokban is repülnek, túl a helyi elképzeléseken. Ebben ugyan nem volna semmi nehézség. Ott van leírásomban a nehézség és [az a] fájdalmas, hogy ötéves koromban már el kellett hagynom a szülői otthont, és most, hogy kilencévi külföldi vándorlás után nemcsak hogy megtértem, de még egy kis unoka is került a dédék házába, hát az átrepülés Gödöllőre elég emócióba került. 14 7 Elhagyom tehát a részleteket, elég az ahhoz, hogy Belmonte-ék után mi is letelepedtünk. Ezentúl aztán, mint Rómában, ismét együtt jártuk Aladárral a magyar művészet útjának veszedelmes lejtőjét. Ez a lejtő nem természetes alakulás, ezt úgy fúrják mindenki alatt, aki cselekvő, aki valamit akar. Azok a kávéházak, amiket a millenniummal kapcsolatban leírtam, nagy haladást tettek. Nemcsak az ülőhelyek kényelmesebbek, de az egész ábrázata és ha lehet ezt a kifejezést használni, a pszichéje is megváltozott. Az a hetyke, magyar karakter, amely húsz krajcárért játszhatta az urat, az most egy fantasztikus, kollektív állattá nőtte ki magát. A feje béka, hogy kuruttyolhasson, a nyaka hímpulyka-nyak, hogy a színeit változtathassa, a bögye óriási strucczúzát takar, hogy tudjon marni, mindent megmarni, tekintet nélkül az anyag természetére. Nem várt gyorsasággal terjedt el a híre Budapesten a gödöllői letelepülésnek. Mindenki a szolnoki telepre 14 8 gondolt. Ezzel felhangzott a kuruttyo14 7 A pusztán nem volt iskola, ezért kellett már ötéves korában beköltöznie Veszprémbe, ahol a nagyszülők felügyeltek rá. (Lsd. Yvette Bower, Nagy Sándor unokájának visszaemlékezését. Cambridge, 2002. március 25. és április 6. között. Kérdez: G. Merva Mária. Gépirat. Gödöllői Városi Múzeum A. 2003. 24. 1.) Külföldi tanulóévek után 1899-ben végleg hazatért, és Veszprémben telepedett le. 1902-ben feleségül vette Kriesch Laurát (1879-1966), 1904. november 7-én született egyetlen gyermekük, Eszter. 148 ]899-ben több művész (Mednyánszky László, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc. Hegedűs László. Vaszary János, Kernstok Károly. Fényes Adolf stb.) memorandumot nyújtott be a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak, melyben a miniszter támogatását kérték egy művészkolónia létesítéséhez. Tervükhöz megkapták a támogatást, 1902 júniusában adták át a 12 műtermes lakást magában foglaló két épületszárnyat. 113
