Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
Basics Beatrix: A Sina család ábrázolásai
65 A SINA CSALÁD ÁBRÁZOLÁSAI Ugyanebben az évben egy másik arcmás is megjelent Sina Simonról az ekkor induló „Napkelet" című lapban. Viszonylag rövid élete alatt ez a folyóirat rendszeresen közölt illusztrációkat képmellékletként - elsősorban portrékat, de emellett tájképeket, életképeket (ezek nemzeti divatképek, színpadi jelenetek voltak főként), eseményábrázolásokat is. Mint a vidéki köznemesség kedvelt lapja 2000 példányban jelent meg. Bár a legtöbb itt közölt portrét Barabás készítette, Sina arcmása nem az ő kezétől származik. I. M. Kay serről, rajzolójáról csak annyit tudunk, hogy a századközép évtizedeiben működött. Mellképe esetlen és ügyetlen, az arcvonások elnagyoltak, inkább torzképre emlékeztetnek, s a technikai kivitelezés is távol áll a tökéletestől. 7 Vahot Imre az 1844-48 között megjelenő „Életképek"-kel kezdte kiadói pályafutását, ahol egy ideig Petőfi is szerkesztősködött. Nagyon népszerű volt Vahotnak „A Magyar föld és népei" című munkája, amely 1846-ban jelent meg több mint ezer előfizetővel, ami hatalmas sikernek számított. Röhn Alajos adta ki a „Magyarország és Erdély képekben" című munkáját, majd a „Magyar írók arcképcsarnokát". Vahot szerkesztette a „Magyar Történeti Képcsarnokot" Vízkelety Béla rajzaival illusztrálva. A Napkelet portréi már az ötvenes évek végének jellegzetes termékei. 1863-ban Grimm Rezső (1832-1885) rajzolta kőre a „Magyar mágnások életrajzi s arcképcsarnoka" című albumának Sina Simont ábrázoló térdképét. 8 A Barabásportrénál éltesebb, valamivel testesebb, hasonlóképpen díszmagyart viselő férfit láthatunk a rajzon, egyik kezét díszes övén, másikat kardja markolatán tartja. Az arcvonások kevésbé harmonikusak, mint Barabásnál, de a nála szerényebb tehetségű Grimm arcképein szinte mindig nehézkesebb megoldásokat alkalmazott. A pesti Rajztanodában, majd Marastoni Jakab festőiskolájában, illetve a bécsi Akadémián Kari Rahlnál tanuló Grimm igen nagyszámú litográfia mestere - ezek arcképek, életképi elemekkel vegyített érzelmes-melodrámái történelmi jelenetek voltak. A hatvanas években az egyik első olyan rajztanár volt, aki mellékkeresetként és persze művészi ambíciók által vezérelve arcképfestéssel és litografálással foglalkozott. A Pollák Testvérek pesti nyomdájában készült a fentebb említett kompozíció kissé eltérő változata, amelyen a formátum ugyan hasonló, de az ábrázolt bal könyökével egy kő mellvédre támaszkodik - olyan rekvizitum ez, amely a reprezentatív festményekből a fényképekre hagyományozódott, éppen a sokszorosított grafikáknak köszönhetően.'' Egyetlen festményt őriz a Történelmi Képcsarnok gyűjteménye Sina Simonról, egy viszonylag kevéssé ismert mester, Stauffer Viktor (1852-1934) munkáját. A mellkép a Magyar Tudományos Akadémia portrégalériája számára készült. Divald Koméi 1917-ben megjelent „A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei" című kötetében a festményt Kari Stauffer-Bem (1857-1891) 2 Papír, litográfia, 32,7 x 25,8 cm, lt.sz.: 4096, MNM TKcs » Papír, litográfia, 49,6 x 33,2 cm, lt.sz.: 6162, MNM TKcs » Papír, litográfia, 47,8 x 33,9 cm, lt.sz.: 4098, MNM TKcs
