Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)

Czeglédi Noémi: Egy ügyész élete a XIX. századi gödöllői uradalomban

EGY ÜGYÉSZ ÉLETE A XIX. SZÁZADI GÖDÖLLŐI URADALOMBAN 58 Ilyen család szülötte volt Beleházi Bartal János

5, ki a gödöllői Grassalkovich-, Viczay-, majd Sina-uradalom megbecsült tisztje, ügyésze lett. Tisztét a többször változó tulajdonosok ellenére 1843-tól 1870-ig megtartotta." Ez nem volt magától értetődő. Egy barát így írt az ügyésznek: „...most Báró Sináé ezen uradalom, .. .örömmel olvastam annál is inkább, mint utolsó találkozásunkkor sorsod is a földesúrral együtt változásoknak nézett elébe"

7. Ez a tanulmány elsősorban a Gödöllői Városi Múzeumban őrzött levéltári hagyaték 1. fondjában található családi iratokon és levelezésen alapul. A kutatómunkát Farkas József levéltáros rendező, rendszerező munkája tette lehetővé, aki a levéltári követelményeknek megfelelően fondokba sorolta a korábban rendezetlen, mintegy 5,67 ifm. anyagot.

8 Bartal János Gödöllői Városi Múzeum, Fényképtár Bartal János 1816-ban született a Veszprém megyei Vaszaron Bartal László és Kapfer Anna gyermekeként. Szegény, ám nemes ifjú lévén — több kortársához hasonlóan - jogi pályára ment. Tanulmányainak befejezése után, 1839 és 1843 között töltötte joggyakornoki éveit Győrben, majd Pesten. Ez idő alatt tette le az ügyvédi (1841) és a váltóügyvédi (1842) vizsgát.

9 5 A családról ld.: BARTAL Aurél: A beleházi és ethrekarchai Bartal család. Karcag, 1937. 6 1864-ben egy brüsszeli Société Belgique du Credit Foncier et Industriel de Bruxelles bank vette át az uradalmakat. A Gödöllői birtoktest 1867-ben a Magyar Korona tulajdonába került. 7 Gödöllői Városi Múzeum, Levéltár 1. fond. A Bartal és a rokon családok levelezése. 8 Részletesen Id.: FARKAS József: A Gödöllői Városi Múzeum birtokában lévő levéltári iratok és azok rendezése. Levéltári Szemle. 2002. 2. sz. 18-26. pp. A levéltári anyag korábbi sorsáról Id.: CZEGLED1 Noémi: Levéltári hagyaték a Gödöllői Városi Múzeumban. Magyar Múzeumok. 2003. 1. sz. 30-31. pp. 9 Utóbbi képesítés megszerzését az 1840. évi 15. tc. írta elő. Az úgynevezett váltótörvény szerint kizárólag az újonnan felállított váltóbíróságok és szakképzett váltóügyvédek foglalkozhattak a peres útra terelődött váltóügyekkel. Ennek jelentősége abban állt, hogy vita esetén az ítélethozatal rövid időn belül megtörtént, ami növelte a hitelnyújtók biztonságát.