Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)

Deák A. András: Sina György és a reformkori magyar vízszabályozások

SIN A GYÖRGY ÉS A REFORMKORI MAGYAR VÍZSZABÁLYOZÁSOK 47 veiében értesítette a választmányt, és szorgalmazza, hogy a „a jelen országgyűlésen e nagyszerű és igen fontos vállalat sikerülésére czélszerű törvény alkottassák".

4

2 1840. április 24-én reggel korán kétségbeesve kereste fel őt Vécsey: „Megakarják dönteni a Representatiot (a Csatorna ügyében benyújtott javaslatukat) a mi táblánknál" - mondta. Széchenyi a nádorhoz ment, hogy közben járjon. Nagy nehezen „átcsúszott a dolog".

4' Megszületett a Csatorna ügyét pártoló törvénycikk

4'', és az országgyűlés 600.000 Ftot szavazott meg a Tisza s egyéb csatornák tervei készítésére, és a munka megkezdésére.

4

5 A törvény bevezető szavai - a törvénycikk megalkotásában és megfogalmazásában Széchenyi is közreműködött -, így hangzanak: „Azon részvénytársaságnak vállalata, mely báró Vécsey Miklós szatmári főispán és báró Sina György elnöklete és vezérlete alatt, a Dunát a Tiszával Pestről és Bölcskéről, vagy ezen pontok vidékeiről Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal, vagy vidékeikkel csatorna által összekötni szándékozik, ezennel a törvénynek oltalma alá vétetik és ezen nagyszerű, a haza érdekeire nagy hasznú vállalatra e következő kedvezések ruháztatnak..." A törvény szövege segít tisztázni, hogy milyen szerepet szántak Sinának és mi az, amit ő vállalt a Csatorna-ügyben: Vécsey megmaradt elnöknek, Sinára pedig a vezér szerep hárult. Aztán sokáig nem történt semmi. 1845 tavaszán, amikor Széchenyi a Jelenkor"ban egy lelkesítő cikket írt a Csatorna mellett, még mindig nem látták tisztán, hogy a Csatorna megvalósítható-e. Még mindig csak feltételesen beszél ő is: „ha t. i. nem létezik annak kivihetősége ellen áthághatatlan technikai vagy financiális akadály".

4" A Csatorna építése mellett legsúlyosabb érvnek azt tartja, hogy ha az megépül, „egész felső Magyarországot és Erdélyt hozná összeköttetésbe a hon szívével". Arra a kérdésre, hogy esetleg a vasút fölöslegessé tenné a költséges vízcsatornát, vitatható, gyenge érvvel válaszol. Szerinte a vasút csak azt a két végpontot gazdagítja, melyeket összeköt, „míglen célszerű vízcsatorna után, mellynek partján e fölött mindig keletkezik út, mindazon középpontok is hízni szoktak, mellyeken az keresztül vág..." Majd szép költői képekkel próbál az olvasóra hatni: „Ha majd...hajón...kies kertek és csinos házak közt vinne át az út, hol a magyarságnak van legeredetibb bölcseje, me Ily azonban ma jobbadán homokban és sárban fekszik: akkor bíz egy kicsivel megint könnyebbülne rajtam az agyag súlya!" 4

1 MTA, K 183/151; Sina levele Vécseyhez. Bécs, 1839. december 16. 4

2 A választmányban 1840. január 12-én a levelet megvitatták. 4

1 Es wird quasi am Schluss der Sitzung bei uns vorgenommen. Rutscht durch. 4

4 Magyar Törvénytár. 1836-1868. köt. 179,p. 1840. XXXVIII. tc. 4

4 MTA K 182/117. IVÁNYI M.K.H. Tanácsos „Alázatos jegyzék"-e. Buda, 1847. szeptember 26. 4

6 SZÉCHENYI István: Duna-Tiszai csatorna. In: Jelenkor 1845. március.