Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
Deák A. András: Sina György és a reformkori magyar vízszabályozások
SIN A GYÖRGY ÉS A REFORMKORI MAGYAR VÍZSZABÁLYOZÁSOK 43 rész - Erdély - közé szinte áthághatatlan akadályként a Tisza árvizektől gyakran látogatott mocsaras völgye és a Duna-Tisza-közének homoktengere ékelődött. Biztató példa: Ferenc-csatorna (1793-1802) A bácskai - ismertebb nevén - Ferenc-csatorna részvényesei között ott találjuk Sina Györgyöt is. Alapvető rendeltetése ugyanaz volt, mint a „Duna-Tiszacsatorna" néven emlegetett fenti vízi útnak: megrövidíteni a Tiszáról a Dunán Pest felé igyekvő hajók útját. Másodlagos feladata volt a kelet-bácskai mocsarak lecsapolása, mely által 120 000 kh területet tettek művelhetővé. Nyomvonalának megválasztásánál a legjelentősebb szempont azonban nem a mocsárlecsapolás volt, hanem a terület geográfiai helyzete: a Duna ősmedrét is felhasználva itt tudták legkisebb költséggel összekötni a két folyót. A csatorna hosszát 108 kmre, szélességét 18,6 m-re, mélységét 2 m-re tervezték, és a Duna-Tisza közötti 7 m-es szintkülönbséget három közbülső és egy-egy torkolati zsilippel hidalták át. A terveket Kiss József 7 kamarai igazgató mérnök készítette, a csatorna megépítésében vállalkozó társa volt fivére, Gábor. A nádor és a Csatorna A Ferenc-csatorna sikerén felbuzdulva, hatalmában és jó kapcsolataiban bízva, 1803. november 30-án a nádor a Szolnok-Pest vonalvezetésű 7 8 Duna-Tisza-csatorna ügyében egy felterjesztéssel fordult a királyhoz. 7 9 Benne előbb a csatorna megépítéséből az országra és a birodalomra származó előnyöket vázolja fel, majd kitér a várható költségekre, végül javaslatot tesz a csatorna építését előkészítő teendőkre. Az előnyök között említi: a Felső-Tisza-vidéknek és Erdélynek Budapesttel való összekapcsolását; az Alföld és Bécs között megrövidülő hajóutat; a régió nyersanyag- kivitelének és a kész termékek behozatalának megkönnyítését; végül a közlekedés lehetőségét és biztonságát azokon a vidékeken is, ahol megbízható szárazföldi utak nem építhetők. Ha arra gondolunk, hogy ez idő tájt a vasútnak nálunk még híre-hamva sem volt, és az Alföldet sár és homoktenger uralta, természetesnek vesszük, hogy ezek mellett az érvek mellett az uralkodó nem me2 7 Kiss József (Buda, 1748 - Zombor, 1813) Vízépítő mérnök, kamarai kerületi igazgató, a Ferenc-csatorna tervezője és építője. Tanulmányait a bécsi (gumpensdorfi) hadmérnöki akadémián végezte, előbb hidászként szolgált, majd polgári pályán kamarai mérnökként a pozsonyi Duna-szakaszon, később a bácsi kamarai kerületben működött. Az utóbbi területen végzett eredményes vízrendezési munkálatai elismeréséül 1788-ban kamarai igazgató mérnöknek nevezték ki. Miután tervét kidolgozta, az uralkodó engedélyével és támogatásával megalapította a „Ferenc-csatornai Kir. Szabad Hajózási Társaságot" (1792), Közép-Európa első részvénytársaságát. 1797-ben a társulat vezetősége az alapító Kiss Józsefet kibuktatta maga közül. Megkeseredetten, szegényen halt meg. Elete keserű tanulságát egy latin mondásban fogalmazta meg: Fac bene, dolebis... (Tégy jót, megbánod...) - Sírfeliratát maga fogalmazta meg, amely eredetileg így hangzott: „itt nyugszik Kiss József; Nemzetisége magyar; Hogy halhatatlan, a Ferenc-csatorna bizonyítja; Hogy halandó, e hideg márvány". 1 8 A magyar szakirodalom, amikor a Duna-Tisza-csatornáról beszél, sohasem a Ferenc-csatornára gondol, jóllehet az is a két folyó közötti hajózási kapcsolat végett épült. »MOL József Nádor Titkos Levéltára, Acta Praesidialia 1803. No. IX.
