Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)

Deák A. András: Sina György és a reformkori magyar vízszabályozások

38 SIN A GYÖRGY ÉS A REFORMKORI MAGYAR VÍZSZABÁLYOZÁSOK 38 tőkés partnert, akire nemcsak a Lánchíd, hanem a Duna-Tisza-csatorna építése és a Tisza-szabályozás megvalósításában is számíthatunk."

4 Minek köszönhető az, hogy egy bankár szerepe ennyire felértékelődött/ Elsősorban annak, hogy a XVIII. századtól kezdődően az állam egyre passzívabban asszisztált a nagy beruházást igénylő vállalkozásoknál. Nagyon jól megfigyelhető ez a vízügyi munkálatok során. Kezdetben még a katonaság közreműködésével lehetett számolni - lásd Béga-csatorna építését —, később azonban ez is a minimálisra apadt, miként a Ferenc-csatorna esetében. Inkább erkölcsi támogatást jelentett az árvízsújtotta vidékek számára a királyi biztosok jelenléte is, mivel pénzt melléjük nem adtak: „Küldjük Orczyt, Ő majd meg fogja vizsgálni, Lehet-e pénz nélkül nagy dolgot csinálni. "

s Az Al-Duna-szabályozást is csak azért finanszírozta, mert a Vaskapu megnyitása a gőzhajók számára ígéretes kereskedelmi fellendülést hozhatott. Lehet azonban, hogy a DDSG-t

6 alapító bankárok befolyásának is jelentős szerepe volt ebben. Bármint légyen is, tény, hogy a Tisza-szabályozás rövid távon jóval kisebb hasznot hozó vállalkozásnak tűnt, és az állam mereven elzárkózott annak finanszírozásától. így válhatott Sina György a Tisza-szabályozás szempontjából nélkülözhetetlenné. És ezért volt Széchenyi számára fontos kérdés, hogy Sina lelkesedik-e a szabályozásért. Ugyanígy volt ez azonban a Lánchíd építésénél vagy a meg nem valósult álom, a Duna-Tisza-csatorna esetében is. Ezeknek a reformkori nagy vállalkozásoknak a tükrében Sina egy jóval jelentősebb személyiségként jelenik meg, mint ahogy őt a magyar történelem számon tartja: Széchenyi nélkülözhetetlen partnere volt ő. Neki volt köszönhető az is, hogy más befolyásos bécsi bankárok sem zárkóztak el a kölcsöntől. Az etc. mögött őket, Arnstein és Eskeles, valamint Rothschild és Wertheimstein bankárokat sejthetjük. I. SINA ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS Széchenyi elérte, hogy a Tisza kanyarulatainak átvágási költségeit, mivel ezek a munkák a hajózást is szolgálták, az állam magára vállalja. A Tisza-mentiek azonban ezzel a szerepvállalással nem voltak megelégedve. Arra hivatkoztak, hogy a Tisza-völgyének gondja nemcsak a Tisza-mentiek gondja, érdekük az egész ország érdeke: 4 MOL N 22. 99. Cs. Praes. 1845. No. CLXXXI1 5 ORCZY Lőrinc: Megint panasz. 6 Donau-Dampschiffahrts-Gesellschaft, azaz a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT)