Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllői Múzeumi Füzetek 5. Gödöllői Városi Múzeum, 2003)
Szentegyházak - Máriabesnyő
1767-ben hatan, két év múlva tízen, sőt tizenegyen is voltak, mivel annyira megnövekedett a zarándokok száma, hogy egyre több páterre volt szükség a lelki gondozáshoz. A grófnő, Klobusitzky Terézia példaadó jámborsága és a kegyhely híre évről évre nagyobb tömegeket vonzott. Hírnevét az első csodás imameghallgatás és gyógyulás végképp megalapozta: „Egy gödöllői mészáros taglóval oly szerencsétlenül vágott a karjára, hogy félkezére megbénult. Hiába volt minden orvosi segítség. A szerencsétlen ember ekkor Besnyőre zarándokolt, s arra kérte Szűz Máriát, hogy amint szobrának megtalálásánál kinyilatkoztatta magát, mutassa meg az ő béna kezén is csodáját (...) Isten (...) - Szent anyja közbenjárására - őt is meghallgatta, s beteg keze meggyógyult." 222 Az 1766. évi búcsúkon - Jézus neve napján (jan. 19.), Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén (márc. 25.), Sarlós Boldogasszony ünnepén (aug. 15.), Kisboldogasszonykor (szept. 8.) és Szeplőtelen fogantatás ünnepén a gyónók száma összesen 5330 volt. Száz évvel később, 1863-ban a búcsújárók száma csak Kisboldogasszony napján elérte az ötvenezret. 1935-től számuk megközelítette az évi százezres átlagot. 22 3 Mint az a Mária Terézia által megerősített alapító levélből kitetszik, a kápolnaépíttető gróf és neje eleve úgy tervezte, ha szűknek bizonyul a „kisded templomocska", akkor megnagyobbítják. 1768. március 17-én jelölték ki helyét, s azonnal hozzáláttak az alapok ásásához. Gföller Jakab építész vezetésével gyorsan haladtak a munkálatok, 1771. március 17-én már sor kerülhetett az ünnepélyes felszentelésre. Gföller építészmester szellemesen oldotta meg feladatát. A loretói kápolnát nem bontotta el, az lett a kibővített templom szentélye. Mivel a régi és új építmény között igen nagy szintkülönbség adódott, úgy hidalta át, hogy egy alsó templomot is betervezett temetkezési kriptával. A bécsi kapucinus Habsburg-temetkezési templom mintájára Grassalkovich is magának és családjának rangjához, hírnevéhez illő nyugvóhelyet emeltetett. A boltíves terem bejárata az alsó templomból nyílik. A gróf síremlékét a halálát követő évben legkedvesebb barátja, Migazzi bíboros emeltette Johann Georg Dorfmeister által, aki egyik fő művét alkotta meg, amikor vörös és fekete márványból elkészítette a Grassalkovich Antal koporsóját befogadó katafalkot. „Első pontos leírói szerint feltűnő 74
