Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllői Múzeumi Füzetek 5. Gödöllői Városi Múzeum, 2003)

I. Grassalkovich Antal élete

jorátust megtépázott állapotban örökölte. Őt bőkezű, előkelő úrként jellemezték,

1

8 aki idős korára Gödöllőt is megkedvelte, de a nagyapai birtokot már nem tudta megmenteni. A gödöllői és hatvani uradalmakat 1788-ban százezer forintért jó barátainak adta bérbe. Hiába váltotta tőliik vissza 1895-ben, a birtok a csőd szélére jutott, zárgondnokság alá helyezték. A jobbágypanaszok áradata miatt 1815-ben József nádor vizsgálatot kezdeményezett, miáltal példátlan méretű, évtizedekig elnyúló persorozat indult el. Amikor a Grassalkovich-unoka örökös nélkül halt meg,

1

9 lefelé fordult a Grassalkovichok címere - a család kihalt. A birtok örököse gróf Viczay Károly lett, aki eladta azt báró Sina Györgynek. A dinasztiaalapító Grassalkovich Antal grófról az utókornak a krónikaíró fontosnak tartotta leírni: „Akar honnan veszi eredetét, annyi bizonyos, hogy e családnév, mint magányos, oldalági rokonság nélküli fényes név, amily hirtelen feltűnt, époly hirtelen el is enyészett."

2

0 Gödöllő népessége azonban nem feledkezett meg Grassalkovich Antalról, amiért birtokközpontul Deininger Imre és Pirkner Ernő, amelyben kérték többek között, hogy a Váci utcát „Gödöllő megalapítójának emlékére Grassalkovics-utczának nevezze el."

2

1 Magyar nyelvű aforizmagyűjteménye

2

2 tartalmazza, hogy „betsülettet érdemel, a ki maga érdeminek tekintetébül előmégyen." Ez az érdemre törekvő előbbre jutás itatta át Grassalkovich Antal egész életét - akkor is, amikor saját maga gyarapodásáért küzdött, amikor a közért vagy egyházáért hozott áldozatot. 12