G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Bakó Zsuzsanna: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolása és kultusza a 19. századi magyar festészetben
tészet biztonságos körülményeket kívánó fejlődésének, így a csaták, ütközetek, csapatmozgások megörökítése inkább az akvarell műfajában jelentkezett. Emellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy a magyar festészet nagy generációjához tartozó Madarász Viktor, Székely Bertalan, Lötz Károly ekkoriban még igen fiatalok, művészetük a 1860-as, 1870-es években teljesedik ki. Mivel a körülmények főként a rajzolóknak és az akvarellistáknak kedveztek, így meg kell említenünk néhány fontos munkát, főként Szerelmey Miklós és Kovács Lajos őrnagy rajzsorozatát, amelyet Dietz Fedor német festő litografált s a szabadságharc néhány ütközetét: a szolnoki csatát, a zalatnai vérfürdőt, vagy Batthyány Lajos kivégzését ábrázolják, s a sorozat 1852-ben jelent meg. Jelentős munka a fiatal Than Mór akvarellsorozata az 1849-es tavaszi hadjárat csatáiról, a kápolnai, tápióbicskei, váci ütközetekről és Budavár bevételéről 6. (1. kép) A grafikai munkák részletes elemzésének igénye nélkül, csak megemlítjük az események népszerűsítésében nagy szerepet játszó folyóirat-irodalmat. Illusztrációit többek között olyan kitűnő rajzolók készítették, mint az előbb említett Szerelmey Miklós, vagy a magyar forradalommal szimpatizáló osztrák festő és rajzoló August Pettenkofen, akinek több 48-as témájú műve is ismert, így színvonalas csataképe, a Honvédek rohama a budai vár ellen, vagy az Elesettek temetése című megrázó erejű akvarellje. (2. kép) Az eseményeket megörökítő képek száma jelentősen megritkul az önkényuralmi időszakban, de a kiegyezést követő periódus sem kedvez a téma megjelenésének. Az egyetlen jelentős vállalkozás a Szokoly Viktor által 1868-ban kiadott Honvédalbum volt, amelyhez olyan ifjú művészek készítettek illusztrációkat, akik később a magyar festészet élvonalába kerültek, mint Benczúr Gyula, Liezenmayer Sándor, Szinyei Merse Pál és Munkácsy Mihály. Munkácsy három rajzot is készített Honvédujoncozás, Fogolyszállítás és Isaszegi csatatér címmel, ez utóbbi témát olajkép formájában is elkészítette (3. kép). Ezt követően azonban másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1848 történései ismét megjelenjenek a festményeken. A jelenség hátterében többek között olyan probléma állt, mint például a magyar állampolgárság megtagadása Kossuth Lajostól, vagy temetése, amelyről a hivatalos körök tüntetően távolmaradtak. A problémák a felszínre kívánkoztak, s ezek egyik megnyilvánulási formája volt a 48-as tematika ismételt megjelenése. Ebbe a körbe sorolható Vágó Pál két nagyszabású vállalkozása: a Budavár visszavétele 1849-ben és a Huszárság diadala, de a vihart igazán Thorma János Az aradi vértanuk című képe kavarta, amely szépítés nélkül, realisztikus eszközökkel egy kivégzést ábrázol, és mindezt 1896-ban, a magyar államiság pompázatos ünnepségsorozata, a millennium ünneplése közepette. (4. kép) A művet a hivatalos körök nem is engedték be a Műcsarnokba, így a művész a Wampetics étteremben mutatta be, ahová valóságos zarándoklat indult a kép megtekintésére, mindennél világosabban jelezve a téma és a problémakör változatlan aktualitását 7. Két évvel később ugyancsak Thorma János megfesti a Március 15-e vagy a Talpra magyar című képét, amely a forradalom 83
