G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
G. Merva Mária: Negyvennyolc a ponyván
a nép vándor szónoka" a Nemzetffy (két „f" és „y"!) előnévvel írta és árusította „a nép felbuzdítására" az 1848/98 49/99-re visszaemlékezés és megörökítés című kötetben közzétett költeményeit. Ezek a ponyvaszerzők, akik már a nevükkel szerepeltek a kiadványokon és nemcsak írták, de árusították is sokszor műveiket, gyakran az öltözékükkel is föl akarták hívni magukra a figyelmet, s feltűnő viseletük is valamilyen módon kapcsolódott a hazafias hagyományokhoz. Tornyai János a katonaságtól való leszerelés után is katonai egyenruhában járt. Hazafi Veray János hol pántlikás, hol gatyás, hol dolmányos viseletben járta a vásárokat és árusította szelleme termékeit. 1 3 Volt olyan szerző, aki szalagos bottal és kokárdával vándorolt. A névhasználathoz való ragaszkodáson és a kihívó öltözködésen kívül az írói attitűd változását jelzik bizonyos műbe rejtett gesztusok is. Sárvári Samu, „magyar népköltő Szilágysomlyón" 1848. március 15. tiszteletére és a magyar nemzet szenvedései emlékére Szilágysomlyón kiadott, nagy lélegzetű versében többször él azzal a fordulattal, hogy: „Én magam az iró szeretném elérni." „Én az iró kérlek hazám szeretett istene..." „Én mondom az iró, fohászkodva, panaszolva" „Szent atyám, a magyar nemzetnek én vagyok a szószólója" Kiválasztottként viselkedett tehát, mintha sámáni szereppel vagy papi feladattal bízta volna meg valaki. Mintha közvetítenie kellene népe és az Isten között. Feltétlen figyelmet követelt magának Tornyai János is, amikor így fakadt ki egy vers kellős közepén: „Versíró Tornyai kívánja, értsék meg." Vagy egy másik verse végén: „Kivánja: Versíró Tornyai János, magyar vándor lantos." Valószínűleg az ilyen fordulatok az élőbeszédből kerültek az írott szövegbe, hiszen Tornyai és társai a vásárokon énekelték, szavalták, elő is adták alkotásaikat. A vásári előadás követelte aktualizáló és élesen akcentuált verselő- és előadási modor tér vissza az írott változatban is. Szécsényi Szabó Mózes, „az igaz dalnok a természetben" A szabadság megváltó igazság emlékeül Petőfi halálának 50-ik évfordulójára című 16 oldalas művében panaszolta: ,Járok-kelek az utcán Kopik a cipőm a járdán, Hónom alatt a tudomány, Ritka ember veszi azt már." 67
