G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz

fokú oktatás is továbbéltette, s némi finomítással máig is élteti. A közvéleményben pedig jelen vannak azok a hamis ellentétpárok (Széchenyi-Kossuth, GörgeiKossuth), amelyek látszólag ugyan megkönnyítik a történelem dolgaiban való eligazodást, csakhogy éppen semmi közük magához a történelemhez. Az 1994-es és a mostani évforduló azonban azt mutatja, hogy Kossuth kultusza máig is élő hagyomány, amellyel visszaélni ma már — szerencsére — nehéz; — de nehéz jól élni vele. Az önkormányzatok többsége még ma is előbb állíttat Kossuthnak szobrot, mint az adott település 1848-1849-es történetéhez kötődő más személyiségnek. Olyan településeken avatnak manapság új Kossuth-emlékműveket, amelyeken legfeljebb a Kossuth holttestét vivő vonat haladt át, az élő Kossuth soha nem járt ott. Ugyanakkor az 1848-1849-es miniszterek jelentős részének máig nincs szobra a fővárosban (például a két Batthyánynak, Szemerének, Klauzálnak, Mészárosnak, Csánynak, Vukovicsnak), a tábornokok többségének sehol az országban. A „nemzet élő eszményülése" (Vajda János), „az Isten második fia" (Sárosi Gyula) mögött elhomályosulnak a negyvennyolcas legendárium más szentjei. 20