G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz
népszerűsége (legalább 15-20 különböző kiadása van, magyarul, szlovákul és németül egyaránt megjelent) mutatja, hogy a kultusz immáron kezdett függetlenedni a kultusz hősétől: már egy fiktív szöveg is képes olyan hatást kelteni, mint az „igazi" Kossuth bármely szónoklata vagy kiáltványa. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a másik nevezetes fiktív Kossuth-szöveg, az úgynevezett orsovai búcsúszózat elterjedésében is. Ennek szerzőjét sem ismerjük, s a szöveg — ellentétben a kápolnai imával — már szellemiségében sem áll közel Kossuth-hoz. Az orsovai búcsúszózat Kossuthja Ferenc Józsefet a magyarok ifjú királyának nevezi, amit Kossuth soha nem tett volna, s a szöveg egy olyan, a történeti körülményektől immáron független térben mozog, amelynek már szinte semmi köze nincs 1848-1849 eseményeihez. Az orsovai búcsúszózat hitelét — akárcsak a kápolnai imáét — aztán utólag erősítették azok az olajnyomatok és metszetek, amelyek e két jelenetet ábrázolták. Az orsovai búcsút ábrázoló legnépszerűbb metszeten a dús szakállú Kossuth éppen csónakba készül szállni, zsinóros ruhás férfiak és egyszerű parasztok búcsúznak tőle. Pedig tudjuk, hogy Kossuth Aradról távozva leborotválta szakállát, átfésülte haját, s Orsovánál nem a Dunán csónakon, hanem a Havasalföldre vezető úton, a Csemicapatak hídján, hintón kelt át. (A fiktív jelenet feltűnően emlékeztet a „Lenin bejelenti az októberi forradalom győzelmét" című képre. Mint tudjuk, november 7-én Lenin leborotválta szakállát és bajuszát, és úgy indult el a Szmolnijba. A nagy népvezér hormonháztartását azonban a Téli Palota bevétele alaposan felbontotta, mert a győzelembejelentését ábrázoló képeken már a régi szakáll- és bajuszviseletben pompázik). A kultusz elterjedése Paradox módon, az önálló magyar állam ellen támadó cs. kir. hatalom is mindent megtett a Kossuth-kultusz erősítésére. Hiszen a cs. kir. kiáltványok többsége Kossuthot és pártütő társait nevezte meg a magyarországi események felelőseiként; az ő kiáltványaikat tiltotta be, a velük való együttműködést büntette. E megfélemlítő célzatú rendelkezések azonban azt is tudatosították az ország lakosságában, hogy a polgári forradalom vívmányainak továbbfejlesztése leginkább Kossuthtól és társaitól várható. A szabadságharc idején kiadott köröző rendeletek elemzése még várat magára, de azt bizonnyal állíthatjuk, hogy Kossuth neve mindegyikükön előfordult. A bekövetkező önkényuralom pedig - a mindenkori önkényuralmak fetisizmusának jegyében - nemcsak a forradalmi kiáltványokat, hanem a forradalom és szabadságharc más emlékeit is üldözte. így vált az ellenállás jelképévé az immáron értéktelen Kossuth-bankó, a Kossuth-kalap vagy az úgynevezett Kossuth-szakáll. Erre az időszakra tehetjük a Kossuthról szóló népdalok többségének keletkezését, s ezeket a Kossuth visszatérésébe vetett hit hatotta át. Jellemző tény, hogy például a tardi keresztszemes hímzéseken a Kossuth-bankó keretdíszeinek motívumait figyelhetjük meg, s hogy például Nógrád megyében az apró piros vonalakkal díszített 16
