G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

Lelkét gyötrő kin tüzében hadd förössze, Szörnyű kétség, vad rémület törje össze! - Első voltam én a csatán, jól tudjátok, Utolsónak épen most hát mért hagy átok? Jól van úgyis! Mindég csak én azt kerestem Hogyha esem, ó szabadság, érted es(s)em! Bátran fénylik égő fénnyel hős szemében, Hóhérja meg reszket, sáppadt felelmében. - Bátorodjál, szegény pára! Mit félsz nálam? Jol vigyázz, hogy fel ne borzazd a szakálam! Oly vigan megy, mintha menne vigalomra, Mint rabszolga-kézzel ásott sirhalomba, Mintha mi sem vonzaná a föld határán, Szép hazáját váltaná meg vére árán! Elrepülő szellemüket angyal várja, A kinyilt meny becsukódik ő utánna. Arad felett zajlik sürün őszi felleg, Benne vihar, benne villám harczra kelnek. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, Hőn szeretet Vértanúság szentelt földje! Viruljanak környékeden vér virágok, Örök emlék (s) hála könnyét szórni rátok! „Éljen a haza!" „Éljen a Szabadság emléke!" Népünk történelmében negyvennyolc nemcsak történelmi-politikai esemény volt, hanem a népköltészet megújhodásának és gazdagodásának időszakát is elhozta. Százötven esztendőn keresztül a népköltészet a maga módján kivette részét a közvélemény alakításában, s minden köntörfalazás nélkül meg lehetett belőle ismerni a Kálmány Lajos által emlegetett korról szóló népítéletet. Ezt pedig mindenütt a világban még ma is ugyanúgy ismerik, ahol magyarok élnek: negyvennyolc népköltészete és hagyománya mindenkor a szabadság eszméjét élesztgette, és a nemzeti identitást erősítette. 157