G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

történeti, hazafias néphagyományaink gyűjtésének fontosságát. Megértettük Gorkij szavait a nép hősteremtő erejéről, e hősökben kifejeződő jelképek tökélyéről. Igyekeztünk megismertetni azt a hatalmas gyűjtő munkát, amelyet a szovjet folkloristák az elnyomott orosz nép forradalmi harcairól szóló népköltészetnek, majd a munkásosztály és dolgozó parasztság 1905-ös, 1917-es dicső harcait megörökítő népköltészetének feltárására fordítottak, s a Nagy Honvédő Háború népköltészetét, Leninről és Sztálinról szóló népköltészeti alkotásokat. Mindez segített megértetni velünk kötelességünket a saját népköltészetünk elmélyültebb kutatására, s nem utolsósorban annak felderítésére, mit őriz népköltészetünk a magyar történet egyik legdicsőségesebb s egyben legtragikusabb szakaszáról, 48-49 harcairól, hogyan emlékezik népünk költészetének változatos formáin keresztül Kossuth Lajosra."'

3 Azt is fontos volt hangoztatni, hogy ugyancsak szovjet példa nyomán a szorosabb formájú folklórműfajok mellett a centenáriumi gyűjtés „az egyszerűbb veretű, kevésbé zárt ötvözésű paraszti emlékezések, »memorátumok« közléseire is kiterjeszkedett, s világosi és aradi hagyományhoz kapcsolódó személyes élmények, családi vonatkozások beszámolóit is bőven kamatoztatta."

1

4 A centenáriumi gyűjtés teljes publikálására máig nem került sor. A jubileumi év után pár esztendős késéssel jelent meg a szabadságharc népköltészetét bemutató karcsú kötet.

1

5 Mérföldkő volt, s máig az maradt elsősorban a teljességre törekvéséért, valamint azért a szándékért, amit szerkesztője a kor politikai elvárásairól nem megfeledkezve fogalmazott meg a könyv bevezető mondatában: „Száz esztendőnek kellett eltelnie, amíg végre közre adhatjuk dolgozó népünk egyik legdicsőbb korszakának harcos költészetét. Az 1848/49-es szabadságharc hiteles történetét és igazi jelentőségét csak a szocializmust építő Magyarország történetírói tárhatják fel; de a történeti kép nem lehet teljes, ha a néprajztudomány a maga eszközeivel ki nem veszi részét munkájában..."

1

6 A szabadságharccal foglalkozó népköltészeti gyűjtések szövegeiben legtöbbször Kossuth Lajos alakja bukkan fel. Már kortársai észrevették, hogy „A legújabb események fejleménye őt Rákóczy nagy alakja mellé látszik emelni".

1

7 A kor népköltészeti műfajai nem véletlenül fogalmazták meg a 48-as szabadságharc és a Rákóczi-kor közötti párhuzamot, mely elsősorban a függetlenség kivívásának harcos, kurucos törekvésében fogalmazódik meg: „ Voltam én már Becse alatt táborba, Ott akadtam Rákóczi kardjára. "

l

8 A történelemben Kossuth Lajost zárta legjobban szívébe és költészetébe a magyar nép, alakjához egyetemes tisztelet fűződik, amely hírnév megalapozásában nem kis szerepet játszott az a messianisztikus törekvése, amely az ország és népének felemelkedését volt hivatva szolgálni. Egyik kortársa, aki először állított össze nép151