G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

Lábadi Károly NEGYVENNYOLC EMLÉKEZETE A FOLKLÓRBAN Kálmány Lajos, a néprajztudós a szabadságharc után negyed évszázaddal megkezdett gyűjtésekor vetette papírra: „Áld vagy átkoz, dicsér vagy gyaláz a nép, rettenhetetlenül teszi (...) A történetírónak (...) katona és hazafiúi dalainkat kell tekintenie, hogy a népnek valamely korról szóló ítéletét akarja megismerni."

1 A szabadságharc esetében, a tragikus elbukást követően azonban évtizedeknek kellett eltelnie, amíg az első „népítéletek", a folklór műfajokban megfogalmazott véleményalkotások a magyarság történelmét megrázó eseményekről nyomtatásban is megjelenhettek. Az újra meghódított Magyarországon az Alexander Bach igazságügy-miniszter nevével fémjelzett korszakban a szabadságjogok közül újra eltörölték a szólás- és sajtószabadságot. A szabadságharc eseményeit megörökítő folklóralkotások a nevezett időszakban ezért csak a műfajra jellemző szóbeliség által vagy népi kéziratos füzetekben terjedhettek, s később az ezeket megjelentetők szóvá is teszik, hogy főleg a dalokban-versekben „verstani hibák fordulnak elő." Ennek oka: a Bach-korszak alatt kéziratban terjedtek, s „életveszély közt másoltattak".

2 Igaz, már 1850-ben is jelent meg a Magyar Hírlapban egy olyan felhívás, mely népdalok gyűjtésére buzdít: „Gyűjtsük a népdalokat! A forradalom vihara pusztítva vonult el határainkon. A merre nézünk, a meddig látunk: előttünk és mögöttünk tar mezők kopárlanak. De van föld, melyen a múlt két év új magokat is hintett: van föld, melyen a múlt két évben új virágokat is termett. E föld a népköltészet mezeje. Szedjük föl ennek virágait, mielőtt a feledés árnyékában végképp elhervadnának..." 3 Az elnyomatás korában is akadnak azonban olyan kiadványok, melyekben elszórtan felbukkan a negyvennyolcas téma.

4 A centenáris gyűjtés egyik szervezője és irányítója két okot nevezett meg, amiért a korábbi kiadványok csak szűkszavúan emlegetik a negyvennyolcas témákat:

5 a népköltési kutatók általában nem ismerték el a népköltészet politikai anyagát, nem hittek a népköltészet történeti forrásértékében, valamint az 1900-as évek elejéig a 48-as eszmék, az emigrációban élő Kossuth, valamint a 48-as párt eleven politikai tényezők voltak. A kutatók féltek a költészetben is a nép politikai megnyilatkozásától. Csak az 1867-es kiegyezést követően, a polgárosodás felerősödésével kezdődik el az az erős, a szabadságharchoz kötődő kultusz, mely százötven esztendőn keresztül kisebb-nagyobb intenzitással, de jelen volt népünk kultúrájában. 1868 őszére már mintegy kilencven törvényes, karitatív célú honvédegyletet tartottak nyilván, melyek célja a volt honvédek számbavétele, segélyezése és minden149